Képviselőházi irományok, 1875. XIV. kötet • 502-558. sz.

Irományszámok - 1875-549. Törvényjavaslat, a kir. Curiának országos képviselőválasztási ügyekben való biráskodásáról

549. szám. 227 Azt hiszem, hogy mihelyt a választásnál felmerült valamely cselekmény vagy mulasztás vitássá vált, s mint ilyen birói eldöntést igényel : a dolog természeténél, de magánál az idézett 89. §. szelleménél fogva is, az ügynek más birája nem lehet, mint a kir. Ouria. E szempont vezetett arra, hogy az 1874: XXXIII. t.-cz. 89. §. rendeletének nem betűit, de szellemét tekintve, a házszabályok értelmében kifogás alá vett, de kérvénynyel meg nem támadott választásokra nézve a jelenlegi gyakorlatnak is megfelelőleg. ugyanazon eljárást állapitsam meg, a melyet a kérvénynyel megtámadott választásokra nézve a törvényjavaslat megszab. Szólnom kell néhány szót a 4. §. intézkedéséről is. Az 1874: XXXIII. törvény idézett 51. §-a s javaslatom 4. §-a között eltérés mutatkozik. Az 1874: XXXIII. t.-cz. 51. §. szerint a Ouriának, mint a választott jogosultság legfőbb birájának a teendőkre vonatkozó ügyrendjót az igazságügyminister állapítja meg, a javaslat 4. §-a e jogot ugy az alakulásra, mint az ügyvitelre ós eljárásra s a már megalkotott ügyrend esetleges módosítására vonatkozólag magára a Ouriára ruházza. Azon nagy elvnek, hogy a választások érvénye fölött egy pártatlan bíróság az ország legfőbb ítélőszéke döntsön, folyománya azon jog, hogy a törvény korlátai* között, az alakulás, ügyvitel eljárás szabályait is maga ezen pártatlan bíróság állapítja meg, és a szerzett tapasztalás útmutatása szerint a felismert szükséghez képest, koronként maga ezen pártatlan bíróság módosíthassa azokat. Nem szabad tért nyitni, ürügyet szolgáltatni azon föltevésre, hogy az ügyrend a párthoz tartozó minister által párt érdekben alkottatott össze, vagy pártszempontból módosíttatott. * II. Fejezet 5—19. §. . Érintettem volt, hogy javaslatom a Ouria eljárására nézve csak annyi szabályt vesz fel, a mennyi szükséges, hogy a Ouria a törvényhozás intentióiról tájékozva legyen, vagy a mennyit a dolog természete s a felek érdeke megkíván. A javaslat 5—19. §§-ait e szellem lengi át. Az 5. §. azon intézkedése, hogy a képviselőház elnöke által a Ouriához elintézés végett áttett ügyek a 2. §. értelmében megalakult tanácsok együttes ülésében sorshúzás utján osztatnék szót az egyes tanácsok között, úgyszintén a 6. §. azon intézkedése, hogy a tanács a sorshúzás utján hozzá utasított ügyet vagy ügyeket egy vagy több előadónak titkos szavazat utján osztja ki, azon indokra vezethető vissza, hogy a Curia eljárásához az elintézendő ügyek kiosztásánál a kedvezés gyanújának még csak árnyéka se férjen. A 7. §. a határozathozatal kül-kellékeit szabja meg, s intézkedik arról, hogy a különböző tanácsok elvi megállapodásaiban az annyira szükséges összhang lehetőleg biztosittassók. A 8. §. a tárgyalásról szól, mely nyilvános, szóbeli és közvetlen. Azon vezérelv nyomán, hogy a kir. Ouria lehetőleg teljes eljárási szabadsággal bírjon, a szakasz nem tartalmaz részletes szabályokat. A tanács, a törvény ós ügyrend korlátain belül szabadon határoz azon kérdés fölött, vájjon kellőleg fel lőn-e derítve az ügy állása — megért-e az ügy az érdemleges elítélésre, vagy pedig ujabb tárgyalásnak vagy vizsgálatnak indokolt szüksége forog fenn. Éhez képest a tanács a tárgyalást, saját ügyrendjének s a törvénynek korlátai között aként vezeti, a mint azt az ügy természete s a felmerült körülmények igénylik. Az ügyállás tisztába hozandó, ennyi a mit a javaslat követel; a tisztába hozatal módját, esetről esetre a tanács tagjainak bölcsesége és jogérzete határozza meg. Birtak és birnak e joggal a ház biráló bizottságai is, s tudtommal nem volt eset, hogy azzal visszaéltek, a feleket a jogos védelemtől elzárták s általában a vitás kérdés földerítését akadályozták volna. E vezérelv folyománya a 14. §. intézkedése is. 29*