Képviselőházi irományok, 1875. XIV. kötet • 502-558. sz.

Irományszámok - 1875-549. Törvényjavaslat, a kir. Curiának országos képviselőválasztási ügyekben való biráskodásáról

228 549. szám. E §. szerint a bizonyítékok mórlegelésénél a polg. törv. rendtartásnak a bizonyításra vonatkozó szabályai a tanács tagjaira nézve irányadók, de nem kötelezők. A tanács tekintettel a bizonyítás általános elveire, a tárgyalási momentumokhoz s a bizonyítási eljárás eredményéhez képest szabadon határoz a fölött, vájjon valamely ténykörülmény bebizonyitottnak, vagy be nem bizonyítottnak, valamely állítás valónak vagy valótlannak tekintendő-e. A Ouria ezen jogát a jelzett indokok mellett még azon körülmeny is támogatja, hogy az igazolási ügyek, sajátságos természetüknél fogva, a polgári perekkel egyenlő elbánás alá nem vonhatók. Az igazolási ügyek politikai jellege s azon körülmény, hogy azt az érdekeltek is annak tekintik, kizárja a bizonyítási eljárás általános szabályainak merev alkalmazását. A biró érzéke ezen ügyek eldöntésénél sokszor hasznosabb szolgálatokat tehet, mint a szabályok kötelező ereje a polgári perekben. A 11., 12., 13., 15. ós 16. §§-ok intézkedései tüzetes indokolást nem igényelnek. Eljárási szabályok ezek, melyeknek az ügy és a felek érdekében, a javaslatban helyt kell foglalniok. A 17. §. kimondja, hogy a tanács ítéletei és végzései ellen semminemű jog vagy perorvoslatnak helye nincs. Minden határozat jogérvényes. Ez intézkedés indokát már fenn jeleztük, de érintenem kell itt is egy pár vonással. Az igazolási ügyek gyors elintézést igényelnek s másra, mint az ország legfőbb itólő székére, helyesen nem bízhatók E körülmény nem is érintve azt, hogy a Ouriának a közvélemény által hatályosan ellenőrzött bíráskodása magában foglalja az igazságos elintézés minden lehetséges biztosítékait, kizárja a lehetőségét annak, hogy a hozott határozatok akár alaki, akár anyagi tekin- , tétben föllebbeztethessenek. Nincs fórum, mely a fölülvizsgálatot teljesíthesse. Csak maga a képviselőház lenne e jog gyakorlására hivatva, de a képviselőháznak, mint felebbviteli bíróságnak bíráskodása ellenkeznék az 1874. évi XXXIII. törvónyczikk 89. §>-ának világos rendeletével és szellemével, s visszavezetvén az igazolási ügyek végső elintézését oda, a honnan azt a törvényhozás kiveendőnek találta, csak a forumok számát szaporítaná. Szólanom kell még a 9., 10., 18. ós 19. §§-ról, melyek nézetem szerint kiválóbb fontossággal bírnak. A 9. §. a választás megsemmisítésének eseteit állapítja meg. Törvényeink és a házszabályok e tekintetben semmi positiv intézkedést nem tartalmaznak. Az 1848 : V. törvónyczikk 47. §-a csak annyit mond, hogy azon választások iránt, melyeknek érvényessége bármely tekintetből kérdésbe vétetik, a kópviselőtábla intézkedik. Az 1874 : XXXIII. törvónyczikk tüzetesen intézkedik a választási visszaélések megbüntetéséről, de a választás megsemmisítésének eseteiről nem szól s csak mellesleg érinti a 92. §. a választás megsemmisítését, mint súlyosító körülményt a büntetés kiszabásánál, ha a választás vezetésére hivatott közegek törvényellenes cselekményt vagy mulasztást követnek el. A házszabályok 52. §-a megadja a jogot a biráló bizottságoknak, hogy a tárgyalás fejleményeihez képest a választást igazolhassa, vagy megsemmisíthesse, de arról nem intézkedik, hogy a választás mely esetekben semmisítendő meg. Az anyagi szabályok e hiánya indokolható volt még a ház plénuma intézkedett az igazolási ügyekben, menthető ma is, midőn e jogot a ház biráló bizottságai gyakorolják. Mindkettő politikai testület, mely határozatainak elemeit a politikai és opportunitási szempontokban keresheti és találhatja fel. De a Ouria nem politikai testület s mint rendes szakbiróság nem nélkülözheti az anyagi szabályok útmutatását, mely nélkül igazságot nem szolgáltathat. Ez is azon körülmény, hogy a választóknak és a képviselőjelölteknek tudniok kell azt, hogy a megejtendő választás mely esetekben igazoltatik s mely esetekben semmisittetik meg, elengedhetlenül követeli a 9. §-ban taxatíve felsorolt anyagi szabályok megalkotását. A kérdés csak az, vájjon helycsen állittattak-e fel, és helyesen szövegeztettek-e a megsemmisítés esetei? E kérdésre a t. képviselőház bölcsessége adhatja meg az illetékes feleletet. A javaslat elvi álláspontja az: hogyha