Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
84 372. szám. hozzá juttatta, ezek számára úgynevezett biztosi! óleveleket küldött, melyek H. által kézbesittettek is. Ezen biztositólevelek, nyugták a lefizetett foglalóról, és határozatokat foglalnak magukban az elindulás ideje, a fizetendő egész átkelési dij, valamint az átszállítás bővebb feltételei iránt is. Továbbá megállapittatott az is: hogy L. vádlott társának H. kereskedőnek vallomása szerint ezzel hasonló módon járt el." Ennek folytán az első bírósági ítélet azt vélte, hogy bátran ki lehet mondani: miszerint a folyamodó és a kivándorlók közti szerződések megkötése csak a biztositóleveleknek részökre lett kiszolgáltatása által, tehát Poroszországban jött létre. Ehhez hozzájárult a felebbviteli biró annak megfontolása folytán, „hogy azon bebizonyíttatni kívánt tény: miszerint az utazóknak Hamburgban való megérkeztükkor köttetett csak meg tulajdonképen a szállítási szerződés, lényegtelen, mert a kötpénznek a kivándorlók részéről való lefizetése által egyrészt, és a folyamodó által aláirt biztositóleveleknek, melyekben ez a kivándorlók elszállítására nézve bizonyos kötelezettségeket vállalt el. ezek részére történt kiszolgáltatása által másrészt, kétségkívül egy szerződési viszony állapíttatott meg, melynek czélja a kivándorlóknak Németországon kivüli tartományokba való szállítása volt; s ennélfogva, miután a törvény egyebet nem követel, az nem döntő: vájjon abban a személyeknek és dolgoknak idegen országokba való szállítása iránti szerződés minden pontjai benn foglaltatnak-e, vagy későbbi megegyezésnek tartattak-e fenn?" Ezen indokolás mindenképen alapos. Az úgynevezett biztositólevelek folyamodó által vannak aláirva, a ki, miután azok' — mint meg van állapítva — az illető kivándorlók által átvétettek, az átalános Landrecht-nek (1. rész 5. czim 116. s köv. §§.) a közönséges magánjognál szigorubbb szabályai szerint sem léphet vissza többé az ekként teljes erőre emelkedett szerződéstől. De a kötlevél által kötelezte magát arra, hogy az illető kivándorlókat Braziliába, tehát Németországon kivüli tartományba szállítja; minélfogva bekövetkezett az, a mit az 1853. évi május 7-iki törvény 1. §-a kivan. Ep oly kétségtelen, hogy a kérdésben levő szerződés Poroszországban lett teljes erejűvé, mert folyamodó azt Hamburgból az illető közvetitőknek Poroszországba küldte át a kivándorlók részére leendő készbesités végett, a mi meg is törtónt. E tekintetben nem is szükséges arra utalni, hogy a puszta levelezésnél is azon hely, a melyen a döntő levél az érdeklettek tudomására jő, a tett helyének tekintendő, mert a fennforgó esetekben — a mint meg van állapítva — folyamodó valamennyi biztositólevelet harmadik személy által Poroszországban porosz alattvalóknak készbesittette, tehát ezen közvetítő személyeket pusztán eszközül használta; és ennélfogva átalános büntetőjogi elvek szerint tettesnek tekintendő, mintha ő maga személyesen Poroszországban követte volna el a büntetésre méltó döntő cselekményt. Mihez képest a semmiségi panaszban idézett praejudicatumok, a melyekben különben más ténykörülmények és jogi kérdések is forogtak fenn, mint jelenleg, nem bírnak fontossággal. Szintoly elhibázott a 2. alatti kifogás. Mert az itt irányul szolgáló 1853-ik évi május 7-ki törvény az ószaknómet szövetség alkotmánya által lényeges változást nem szenvedett. Igaz, hogy annak a közös indigenatust megállapító 3. czikke azt rendeli, hogy minden szövetségi államnak polgára minden más szövetségi államban olyan elbánásban részesül, mint a belföldi, és éhez képest iparüzletre is jogosult, de csak ugyanazon feltételek alatt, mint az illető államnak saját honosai. Azonfelül az ószaknómet szövetségi alkotmány 4. czikkóben a Németországon kivüli tartományokba való kivándorlás iránti határozatok fentartattak, úgy, hogy az addig e tekintetben minden egyes szövetségi államban hatályban lévő szabványok fenmaradtak. Kitűnik ez különösen az 1869. évi június 21-én kelt északnémet iparrendtartás 6. §-ából, melyben ki van mondva, hogy ez nem terjed ki a kivándorlási vállalkozók és ügynökök iparüzletóre.
