Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. 85 í)e ebből következik, hogy ámbár valamely szövetségi állam polgára Poroszországban a kivándorlás közvetítési ipart átalában űzheti a nélkül, hogy ellenében nem porosz minőségét felhozni lehetne, ezt mégis csak azon feltételek alatt teheti, melyeket az érvényben maradt 1853. évi május 7-ki törvény állapit meg. Ehhez megkivántatik, hogy az illetőnek Poroszországban lakhelye légyen és hogy az ezen lakhelyen illetékes porosz kerületi kormányzóságtól a kérdéses czélra nyert engedélylyel birjon. Ez kétségtelen folyománya az idézett törvény 1.. 2. §§-ainak, és ezt folyamodó maga is elismeri. De tényleg meg van állapitva, hogy neki Poroszországban nincs lakhelye, és hogy nem bír porosz kormányhatósági engedélylyel. A folyamodónak Hamburg szövetséges állam részéről adott engedély tehát Poroszországra nézve közönyös, és azért elégtelen arra, hogy a vádbeli cselekmény büntetlenségét támogassa, minthogy e cselekmény épen Poroszországban nélkülözi a törvényes minősitvényt. Egyebekben a tényállásnak az alsóbb birák általi végmegállapitása az idézett törvény alkalmazásba jött 10. §-a minden lényeges követelményének megfelel ós az itéletileg kimondott büntetés is a törvényes határok között maradt. 2. Észrevételek az „Archív fiir preussiches Strafrecht" XVIII. kötetében 248—26!. lapon ily czim alatt: „A szerződés bírósága mint a bűntett elkövetésének helyi bírósága a nemzetközi jog terén" megjelent értekezéshez. Wáchter, titkos tanácsostól, Lipcséből. Ön értekezéséből az tűnik ki, hogy önnek a kir. legfőbb törvényszék 1870. évi február 23-kán kelt Ítéletének és az ezt megelőzött első- és másodbirósági ítéleteknek helyessége iránt lényeges aggodalmai vannak. Teljesen egyetértek önnel, de csak röviden adhatom elő azon érveket, melyek engem hasonló eredményre vezettek. Az illető szerződések által megállapított kötelezettség helyének, valamint a szerződések magánjogi részére alkalmazandó helyi jognak kérdését a fenforgó eset eldöntésénél mellőzhetjük, minthogy ebben a porosz bíróságoknak csupán bűnügyi illetőségéről van szó, erre nézve pedig az érintett kérdés nem irányadó. Lehet ugyan olyan eset is, melyben mindkét kérdés, t. i. úgy % magán-, mint a büntetőjogi kérdés tekintetében ugyanazon hely a döntő, a mint ez épen a szóbán forgó ügyben is előfordul (lásd alább II. sz.), ez azonban csak véletlenség. Egészen különbözők azok az elvek, melyek az érintett két kérdésre nézve irányadók, — oly elvek mindazonáltal, melyek a concret eset körülményeihez képest ugyanazon eredményre vezethetnek. A kérdés tehát az, hogy a porosz törvény alapján, mely az illető szerződések megkötését büntetendő cselekménynek nyilvánítja, a külföldön lakó L. vádlottat (az ez idő szerint még fenálló jog értelmében ily bünfenyitő ügyekre nézve Hamburg Poroszországgal szemben külföldnek tekintendő) a porosz bíróságok bünvizsgálat alá vonhatják-e s a porosz törvények szerint in contumaciam elitélhetik-e? A porosz büntetőtörvénykönyv külföldiekkel szemben a területiség elvét (TerritorialitátsPrincip) alkalmazza, mert Poroszországban külföldiek ellen, a törvénykönyv értelmében, (igen kevés kivétellel) csak oly büntettek miatt lehett vizsgálatot indítani s büntetést szabni, melyeket porosz területen követtek el; de nem olyan bűntettekért, melyek külföldön lőnek elkövetve. Jelen esetben tehát csak az a kórdós: vájjon az 1853. évi május hó 7-én kelt porosz törvény 10. §-ában bűnösnek nyilvánított cselekményt L. vádlott porosz területen követte-e elf A kir. legfőbb törvényszók ítélete, ép ugy mint a két alsó bíróság ítéletei, abból indulnak ki, hogy ezen kérdésben az a hely bir döntő jelentőséggel, a melyen a porosz törvény szerint