Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

168 372. szám. lasztja meg, hogy a czélzott eredmény bekövetkezése a legnagyobb valószínűséggel birjon. Ezáltal tehát a beszély nagysága szempontjából is indokoltatik a büntetések közti különbség. De minthogy a dolus határozott iránya — a cselekménynek előre elhatározott, bizonyos czélja képezi a szakasz különös lételemét; ez okból a kísérletnél is — habár a tett e különös eredményre nem vezetett — ezen §. veendő alapul. A büntetési tétel teljesen megfelel a 293. §. és a 295. §. közti különbségnek; mert még a 293. §ban börtönnelf&ddig a 295. %-ban fegyházzal van büntetve a cselekmény. A fegyház — a legsúlyosabb neme a szabadságbüntetéseknek, s a ki számot ad magának azon különbségről, mely a jelen törvényjavaslat szerint a börtön és a fegyház közt inditványoztatott; s a ki figyelembe veszi az ir rendszernek megfelelő fegyházi szabályokat, s egyáltalán az ir rendszernek — az indokokban röviden körvonalazott lényeges föltételeit ismeri: az nem fogja egyenlőnek mondani a két büntetési nemet. De e különbség a két büntetési nem között — tettleg fennálló börtönrendszerünk mellett is lényeges; mert mindenki, a ki a büntetések végrehajtásáról — a mint azok végrehajtatnak a fegyházakban, s a mint a végrehajtás eszközölhető a törvényhatóságoktól átvett börtönökben — tudomással bír: el fogja ismerni, hogy a fegyházbüntetés ma is sokkal szigorúbb, mint a börtön. De szomorú helyzet is volna az: ha a szabadságbüntetóseket csak a tartam vagy az úgynevezett jogkövetkezmények szerint lehetne megkülönböztetni. Ez egy rég megbukott eszme — s a szabadságbüntetések körüli homály idejéből való. Ha a szabadságbüntetósekkel még egyéb czélokat is el akarunk érni, mint csupán a hüntettes foqva-tartását és kinoztatását: akkor a tartam ós az intenziviíás oombinálandók, s módokkal kell bírnunk, hogy az egyik és másik egymásra hatva: a súlynak mérséklése a tartam — a tartamnak mérséklése pedig a súly által — lehetővé váljék. Ezen igazságról tanúságot tesz valamennyi legújabb büntetőtörvénykönyv, melyek közt nincs egy sem, mely nem ismerne többnemü szabadságbüntetéseket. Ennek pedig egyáltalán nincs, és nem is lehet más czélja, mint az: hogy súlyosságban is fokoztassanak a szabadságbüntetések, nehogy csupán a tartam legyen a fokozás egyedüli eszköze .— a mi következetesen keresztülvive — horribilitásokra vezetne. A nómetbirodalmi büntetőtörvónykönyv 224. §-a a súlyos következményekre irányozott sértés esetére — ha azok valamelyike be is következett: 2 évtől 10 évig terjedhető fogházat állapit meg: de nem emeli fel a büntetést — ha az emiitett következményekre irányzott sértésből halál származott. A minimum felemelése 1 évvel — a 10 évi maximum mellett: más büntetési tételnek alig mondható. Mi sokkal nagyobb különbséget találtunk e két eset közt, hogysem — mindkettőre ugyan- • azon büntetési tételt tartottuk volna megállapíthatónak. De felébb menni — s a 10 évig terjedő fegyháznál magasabb büntetést indítványozni, a halálos következménynyel végződött szándékos súlyos testi sértésre nem lehetett: ha csak az e közt és a szándékos emberölés közt létező arányt nem akartuk megsemmisíteni. A szándékos emberölés büntetése a 267. §. szerint 10 évtől 15 évig terjedhető fegyház lévén: ha 10 évig terjedhető fegyházat állapítunk meg a 295. §-ban körülirt testi sértés büntetéséül, akkor 15 évig kell felemelni a súlyosságban legközelebb következő 296§-ban meghatározott eset büntetését: ós ha ezt tesszük: ez esetben a szándékos emberölés, és a szándékos súlyos testi sértés közt — ha ez utóbbiból a tettes szándéka- czélja nélkül — halál következett be — nem lesz különbség. Ez hiba volna — felforgatása a büntetés és a cselekmény közötti arányoknak: a beszámítási tan legalaposabb tóteleinek felforgatása. Ennek kikerülését fix pontnak tekintve, két út mutatkozott tehát előttünk: vagy a német büntetőtörvénykönyvet követve ugyanazon maximummal, s csaknem ugyanazon minimummal állapítani meg a 295. és 296. §§-ban a büntetéseket; vagy pedig megkülönböztetni a két esetet, s mindegyikre külön büntetést megállapítani. *