Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

164 372. szám. rendelkezése szerint 1 évtől alább-megszakitlan folytonosságban szállhat lejebb 364, 363 vagy 362 napra, és igy tovább egész 24 óráig. A 90. §. e tekintetben nemcsak nem képez akadályt, hanem ellenkezőleg azon általános kifejezése: „börtön helyett fogház, fogház helyett pénzbüntetés ezen büntetési nemek legalacsonyabb mértékéig állapitható meg"; a kérdésben forgó esetre világos, és kétségbevonhatlan utmntatást, illetőleg utasítást tartalmaz. Már most tekintve, hogy azon eset, melyben a testi sértés vétsége a súlyosság végső határpontján, más részről a testi sértés büntette — a bűntett legenyhébb voltának szintén véghatárán forduljanak elő, s ez utóbbi esetben enyhítő körülmények nem léteznek — habár gondolható is, de az életben alig fordul elő; enyhitő körülmények létezése esetében pedig az igazságos appreeialásnak legtágabb tere van nyitva: igy tekintve a dolgot, a 291. §. két büntetési tótele közti különbség -~ a gyakorlati életet véve alapul — minden jelentőségét elvesztené még az esetre is, ha a pénzbüntetésnek számbavétele — már a priori nem zárná ki a hézag kérdését. A szabadságbüntetéseket illetőleg, — a 291. §-nál két tétel állott előttünk. Az egyik az volt: hogy legfeljebb 8 napig terjedő egészség-megzavarásra — a qualificálás eseteit kivéve 6 hónapnál tovább tartó fogházat lehetetlen megállapítani. Nem szabad ugyanis elfelednünk — hogy e cathegoriába tartoznak a legcsekélyebb sérülések is, mint a veszszővel való csekély ütés, ha az legkisebb nyomot hagyott; a varrótűvel való megszurások, s hasonló — bizonyára nagyon csekély jelentőségű esetek. A másik tétel, mely előttünk állott, az volt: hogy bűntett büntetéséül 1 évnél rövidebb tartamú szabadságbüntetést nem határozhatunk meg, a nélkül, hogy a bűntettel öszekötött fogalom — violáltassék. Nem maradt tehát egyéb hátra: mint a mathematicai folytonosságot e két nagyobb jelentőségű tekintetnek alárendelni, s minthogy az J évi börtönről a leszállás 11 havi és 29 napi fogházra, vagy 28, 27 napi, végre 6 havi, sőt ezen aluli fogházra is a 90. §. által biztosítva van: ez okból a két tételnek megállapításánál — az igazságtalanságnak még lehetősége is eltűnt. Ha mindazonáltal a mathematicai hézag eltüntetésére, a megállapított pénzbüntetés nem tartatnék elégségesnek; és határozottan az kívántatnék, hogy a szabadságbüntetések tartamai érjenek egymás határáig: ez helyesen csak egy utón érhető el, a mire egyébiránt más törvényhozásokban is van példa; az által ugyan is: h.i a vétség és a bűntett közé még egy cathegoria ékeltetik be, s ennek büntetési tétele 6 hónaptól egy évig terjedhető fogházzal állapittatik meg. Ez esetben a börtönnel büntetendő testi sértések közül kibontakoznak a most emiitett cathegoriába sorozandó esetek — s a vétség köre ezzel tágulván: a súlyosabb sértésnek megfelelőleg a büntetés is emelendő lesz. Igy például a bajor büutctőrörvénykönyv a nem determinált testi sértést illetőleg, 5 napnál rövidebb, és 5 napi vagy 5 napnál hoszabb, de 60 napnál rövidebb, és 60 napi vagy ezenfölüli betegség ós munkaképtelenség közt tesz különbséget: a tartam tekintetében tehát — az 5 napi és a határozatlan idő közé: még egy cathegoriát - a G0 napi maximumot ékeli be. A genfi büntetőtörvénykönyv is, a 262. —•. a mi javaslatunk 293. §-ának megfelelő — czikkben meghatározott súlyos következményű testi sértéseken fölül: három különböztetést állapit meg: 1. A betegség és munkaképtelenség okozása nélküli — habár egyébként nyomokat hagyó testi sértést — 258. czikk; 2. a 20 napnál kevesebb, vagy 20 napi betegséget vagy munkaképtelenséget okozó testi sértést — 259. czikk; 3. a 20 napnál hoszabb időig tartó betegséget vagy munkaképtelenséget okozó testi sértést — 260. czikk. Az olasz javaslat — a legsúlyosabb eseteken kivül — 372. czikk — a betegség és munkaképtelenség tartama tekintetében szintén három osztályt, állapit meg: 1. 15 napnál rövidebb tartamot — 37.^>. czikk;