Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. 137 Ismeretes dolog, hogy az ausztriai büntetőrvónykönyv ezen szakasza, ugy Ausztria, valamint Németország legkitűnőbb criminálistái által folyton megtámadtatott, s hogy ezen intézkedés volt egyike azoknak, melyek miatt az osztrák büntetőtörvénykönyv, a tudományos közösségen kivül állónak tüntettetett elő ; de ismeretes Mittermaier-nek az emiitett törvénykönyv ezen rendszerére kimondott következő — kárhoztató ítélete is: „ . . . cler Kreis der Fálle, in denen Mord und so die Todésstrafe angenommen werden muss, wáhrend in allén übrigen Lándern nur Todtschlag angenommen wáre, ist auf diese Art sehr gross, und die Zahl der Fálle, in welchen die Griiade helfen muss, wird sehr ausgedehnt, um so mehr, als'gewisse Arten der Tödtungen, die zwar nur Todtschlag ausmachen, doch mit dem Tode bestraft werden." Ez volt oka, hogy az uj büntetőtörvónykönyv megalkotása czóljából előkészített első tervezet 217. §-a csak azon szándékos emberölésre szólította a gyilkosságot, mely meggondolt szándékkal — mit überlegtem Vorsatze —vitetett véghez;de annál inkább meglepő: hogy az 1867-ik évi javaslat., ezen eszmétől ismét eltér, s hogy az alsóház bizottságának 1868-ik és 1870-ik évi munkálatai is, az előbbi — annyira megtámadott, elméletileg helytelen, s gyakorlatilag tarthatlannak — veszélyesnek bizonyult álláspontra helyezkedtek. Az ausztriai szempont — a kiemeltek után egészen isolálva áll; ellenben a többi törvények által követt irányt, ós felfogást észleljük a legújabb törvényjavaslatokban is. Különösen felemlitendőnek tartjuk az olasz javaslatot, mely a tudománynak Olaszországban folytonos fejlődésót követvén: a 363-ik czikkben a szándékos emberölés általános fogalmát állapítja meg, míg a 365-ik czikkben a „homicidio premeditato" fogalmát írja körül. Megfelelőleg a megkülönbeztetósnek, a 360. ós 367-ik czikkek a szándékos emberölés különböző eseteinek — kizárólag szabadságbüntetésben álló büntetéseit határozzák meg: a 368-ik czikk pedig a J' homicidio premeditato

11 a parricidio, s a lopás elkövethetóse, vagy az ellopott dolog rögtöni elvihetóse, vagy a bűntettes büntetlenségének biztosítása czéljából elkövettetett emberölés eseteire: a halálbüntetést rendeli. Tekintsünk végig a törvények, s a törvényjavaslatok egész során — ós az ausztriainak kivételével, mindeniknél észlelni fogjuk a szándékos emberölés két fajának, az általános psychologiai elem általi megkülönböztetését. E psychologiai elem szerint, kivétel nélkül gyilkosságnak minősíttetik az emberölés: ha az előre megfontolt szándékkal követtetik el; ós ebben egyetért valamennyi ujabb törvónyköny. Találkoznak e szerint az uj törvénykönyvek azon eszmében: hogy a legrettenetesebb bűntettnek külön fokozatai vannak, s hogy magában véve az emberölés szándékossága — nem fejezi ki, e bűntett leggonoszabb faját. — Ez utóbbi eset a szándéknak egy különös nemétől van föltételezve, mely keletkezésére, képződésére a merénylet végrehajtását elhatározó megállapodására nézve — szóval fejlődési processusára nézve, a másiktól különböző. Az ujabb törvények rendszerint, csak is a közelebb megjelelt ezen szándékkal véghezvitt cselekményre mondják ki a halált, s ha némely törvénykönyv vagy törvényjavaslat, ezen felül — a szándékos, de nem praemeditált emberölésnek még egy vagy két esetét is a legsulyossabb büntetéssel rendeli büntettetni: ebben nem rejlik a kiemelt szempont szerinti különbségnek módosítása, hanem csak az mondatik ki: hogy vannak még kivételes esetek , melyek gonoszságban a praemeditált emberöléssel hasonlóknak tekintetnek. A mi javaslatunk közösségben áll tehát a büntetőjog, s a büntetőtörvónykönyvek mai álláspontjával, a mint közösségben, s történelmi kapcsolatban van régi törvényeink sarkintózkedéseivel is. Nem mondunk tehát uj tant, midőn különbséget teszünk az előre megfontolt — és az előre meg nem fontolt szándékkal elkövetett emberölés közt: csupán helyreállítjuk, uj érvényre emeljük, s folyományaiban hatályossabbá teszük ősi törvényeink azon tételét, mely — mert helyes volt, és bensőleg igaz: századok lefolyása után is irányt szab a törvényhozásnak, s kijelöli: a KBPV. H. IROMÁNY. 1875-78. IX 18