Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

138 372. szám. jognak egyidőre szem elől tévesztett, de végkép el nem hagyható forrását. Követi törvényjavaslatunk az 1843-ik évi tervezet rendszerét is, mely tervezetnek 108. §-sza, csak azt minősitette gyilkosnak: „a ki szándékosan, és előre meggondolt eltökéléssel valakit életétől megfoszt." Ezek után fölösleges is a tudósok véleményét, s az e mellet felhozott érveket, külön kiemelni. A miben egyetért mindenik állani törvénye: az nem lehet ellentótben a tudománynyal. A törvény a tudománynak ós az életnek együttes, productuma lévén: az, a mi mindenütt törvény — universalis érvényét főleg abban találja, hogy a tudomány és a gyakorlat által helyesnek, bensőleg igaznak, ós ozélszerünek ismertetett el. Maga Carrara sem talál erősebb érvet az t litett rendszer mellett, mint a következőt, melylyel a praemeditatioról szóló értekezést' kezdi: „ Tutti i codici contemporanei ravvisano nella premeditazione, la suprema qualifica deli' omicidio u Es Mütermaier is főleg arra fekteti a hangsúlyt: „ . . . dass in allén Gesetzgebungen, in der Lehre von der Tödtung eine Unterscheidung sieh íindet, welche der seit Jahrhunderten in Deutsohland anerkannten Unterscheidung von Mord und Todtsohlag entspricht." Nem állítjuk, hogy a bűntett két főosztálya által kimerítve lennének a szándékos emberölésnek — a tettes lelkiállapota szerinti fokozatai; sőt azt sem állítjuk: hogy ne lehetne eset — melyben az előre megfontolt, szándékkal elhatározott és véghezvitt emberölés — bizonyos körülmények következtében ne lehetne kevésbé súlyos bűntett, mint a minő a halálbüntetést maga után vonó cselekmény megítélésénél általában a törvényhozás előtt lebeg: de azt igen is állítjuk — hogy az osztályozásnak ezen criteriona a fokozás legbiztosabb és legigazoltabb alapját képezi. Ezek előrebocsájtása után felvetjük a kérdést: 1. mi értetik az előre megfontolt szándék alatt f 2. helyesen használtatik-e ezen kifejezés a praemeditationak megjelölésére? Sokat ártott a kérdés tisztázásának, hogy az előre megfontolt szándék, az indulattal hozatott közvetlen ellentétbe, s a tétel akként formuláztatott: hogy mindazon esetekben, melyekben az emberölés szándékolt, de a szándék nem affectusban keletkezik, és foganatosittatik: praemeditált emberölés forog fenn.' A németországi büntetőtörvénykönyvek legnagyobb része — például a badeninak 209. §-a, világosan és egyenesen az „Affect"-et említi, mint azon benső tényezőt, mely ellentétben a „ Vorbedacht"-tal — mely utóbbi a gyilkosság constitutiv elemét képezi — az emberölést állapítja meg. Az előbbi német literatura pedig — egész általánosságban mint axiómát állitá fel a tételt: ..Die Tödtung mit Vorbedacht ist Mord, die Tödtung ím Affect: ist Todtsohlag." Ez ma már nem tartatik megczáfolhatlannak: a lólekállapotok buvárlata, a bíróságok előtt előfordult büntettek tettesei lelki állapotának megfigyelése mindinkább megerősíti azon meggyőződést: hogy az emberölésnél oly lólekállapotok is mutatkoznak, melyek az affectus fogalma alá nem vonhatók, de előre — megfontolást sem képeznek. Ezen felismerésből származott azon, ma már a literaturában és a —- német-birodalmi büntetőtörvénykönyvben is elfogadott tan: hogy azért, mert „affectus vagy gondatlanság'

1 nem forog fenn, az emberölés .praemeditált"-nak még nem tekinthető Ezt fejezi ki Schwarze is: „Es decken sich, wie die Erfahrung beweist, nicht vollstándig Überlegung und Affect; es liegcn zwischen ihnen noch Gremüthsstimnmngen, welche weder als Überlegung, noch als Affect bezeichnet werden können." Ugyanez vezette Mittermaiert is a gyilkosságról és emberölésről irt — különösen nagy becscsel biró, a büntettet minden vonatkozásaiban tüzetesen megvilágító munkájában, melyben figyelmezteti a törvényhozásokat: hogy két külömböző szónak használatával az eszme külörnbségei