Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. 11 „Engedjék meg, hogy a mondottakat be bizonyíthassam, egy hasonló tény által, mely eszembe jut. Azon államokban, a hol az ostorozás mint büntetési-nem fennáll, minden ember azt hiszi, hogy szabad embertársát ostorozni. „Az elzárás elég biztositókot nyújt a bűntettesek ellen. A mi börtöneink nem könnyen eresztik ki azt, a kit meg vannak bizva őrizni mindnyájunk biztosságára. Azon felül nem kell félni, hogy a gyilkosok visszaesőkké fognak válni. A gyilkosok nagyobb része mély bánatot tanusit az elkövetett bűntett felett. „Sok esetben a birák haboznak kimondani a halálbüntetést. Ez rajtam is megesett nem egyszer. Még inkább igy lesz a dolog, ha az esküdtszéki intézmény be lesz nálunk hozva. Ebből az következik, hogy a legsúlyosabb büntettek büntetlenül maradnak. ..." A minister belebocsátkozott némely statistikai részletekbe ós megemlítette, hogy tizen nyolcz év óta a halálbüntetés a rajnai provincziában 189-szer mondatott, ki, de az itelet csak hat esetben hajtatott végre. A többi egyesült tartományokban a halálbüntetés 237-szer mondatott ki és 94 esetben hajtatott végre. „Annak eltörlése tehát — úgymond a szónok — a társadalomra nézve nem lesz veszélyes. ..." Egy elég hosszadalmas vitatkozás után, mely kevés érdekes mozzanatot mutatott fel, a halálbüntetés eltörlése kimondatott 294 szavazattal 37 ellenében, tehát 257 szavazattöbséggel. De a korona megtagadta az országgyűlés ezen határozatának szentesítését és október hó 13-án ahoz a következő üzenetet intézte: „Mi újra bemutatjuk a halálbüntetés eltörléséről szóló törvényt, mely az országgyűlés által szentesítés végett hozzánk terjesztetett, oly czólból: hogy az országgyűlés még egyszer vizsgálja meg annak szövegét, mert komoly aggályok merültek fel azon esetekre nézve, melyekben a jelenleg fennálló törvények kivételkópen fenntartandók volnának. Ennélfogva felhívtuk a ministeriumot egy külön javaslat kidolgozására, melyet megküldünk az országgyűlésnek, hogy a felett nyilvánítsa nézetét." Az uj törvényjavaslat így szól: „1. §. Jövendőre, a halálbüntetés csak kivételkópen fog alkalmaztatni, háború ós ostromállapot eseteiben. Ezen eseteket kivéve, a halálbüntetés eltöröltetik. „2. §. A halálbüntetés azon tartományokban, melyekben az általános jog (droit commun, das gemeine Eecht) van érvényben, életfogytiglani fogság által, a rajnai tartományokban, életfogytiglani kényszermunka által helyettesittetik. ,, 3. §. Háború vagy ostromállapot esetében a jelenleg fennálló törvények maradnak érvényben. „4. §. A halálos ítéletek, melyek a jelenleg fennálló törvények értelmében hozattak, valamint a 3. §. alapján hozottak is enyhitendők, ha a háború vagy ostromállapot megszűnte alkalmával még nincsenek végrehajtva." Mindeddig ezen törvényjavaslat nem tárgyaltatott az országgyűlés által. Dánia, Svéd- és Norvégország. 68. A büntettek és vétségek megtorlása Dániában az átalános codexben van szabályozva, mely 1683-ban hirdettetett ki V. Keresztély által és mely együttesen magában foglalja a polgári jogot, a polgári eljárást és a büntető jogot. Ez utóbbi reformáltatott több speciális törvény által, melyek 1833. óta hozattak. De ezen országnak egész büntető törvénykezése még mindig azon századnak hordja jellegét, mely azt születni látta és a legutolsó törvények, melyek eme elavult 1683-ki codexet módositák, kevés dicséretet érdemelnek^^