Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. i 129 kihagyatást indokolni — főleg azért; mert ezek, ha tartalmukra egyetértünk, s ha nem fölöslegesek : a becsület elleni delictnmokra nézve felállított bármily rendszer mellett is helyet- foglalhatnak, s ugy kihagyatásuk nem a rendszer következményét képezi. A német birodalmi büntetőtörvónykönyv 195. §. az irodalmi, művészeti és ipartermékek, a jogok- védelme, az érdekek képviselete fölötti bírálatokra, továbbá az elöljárók és főnöknek részéről az alárendeltek iránt kifejezett rosszalásolcra nézve különösen kimondja: hogy ezek magukban véve büntetlenek, s csak az esetben esnek büntetés alá, ha a kifejezések formájából vagy a körülményekből a sértési szándék derül ki. Mi ezt nem vettük fel, s erre — a többi államok fennálló büntetőtörvénykönyvében sem találunk példát. Nálunk soha sem jutott valakinek eszébe becsületsértés miatt vádat emelni, vagy sajtópert indítani: mert irodalmi — művészeti — vagy ipartermékek fölött roszaló bírálat mondatott, illetőleg íratott. A helyeslő vagy roszaló bírálat mindenki által oly természetes jogának tar tátik Magyarországon, ez oly szükséges — lényeges folyamatja a véleményszabadságnak, hogy ennek büntetlenségét külön törvény által biztosítani akarni, annyi volna, mint magát a jogot kérdésessé tenni, mint annak lehetőségét elismerni: hogy e jog, egy külön törvény adománya. Németországban szükséges lehet ez intézkedés, ott igenis voltak esetek s Hitzig „Annalen" jében feltalálhatók, melyekben csupán azért emeltetett becsületsórtési panasz; mert valaki sajtó utján közzétett bírálatában, egy munkát rosznak talált. Egy egyszerű „Utazási leirás" elleni kritika: büntető eljárás tárgyát képezte. Es ez oly komoly kérdésnek tartatott: hogy az emiitett jogtudományi folyóirat, külön czikket szentel az Ítélet helyességének bebizonyítására, mely kimondotta, hogy az objectiv — habár -roszaló kritika, nem állapit meg becsületsértést. Ily előzményekkel mi nem bírunk ; s minthogy senkinek sem jutott eszébe a roszaló kritikát a becsületsértéssel összevegyiteni: ez okból nincs is szükség annak büntetlenségére törvényt alkotni. Ugyanez áll az elöljárók általi feddésre' is, a mit nálunk részint a törvény világosan megenged, sőt rendel; részint pedig a hivatalnoki hierarchia természetes kifolyásának tekint mindenki. A kit a felügyelet illet: azt, ha szükséges, a roszalás is illeti; a kinek kötelessége az alárendeltet helyesebb, pontosabb, buzgóbb, vagy értelmesebb tevékenységre inteni: annak kell joggal birni arra is, hogy alárendeltjének eddigi magatartásával elégedetlenségét, roszaló alakban kifejezze. Más azután az : hogy hol vannak a bírálat — hol vannak a jogos megrovás határai. Ott, a hol a bírálat nem bírálat többé: hanem becsületsértés; ott, a hol a hivatalos roszalás nem roszalás többé: hanem nyilvános rágalom, meggyalázás, vagy lealacsonyitás; a hol csak a keret vagy a forma olyan, mintha bírálat volna, de a tartalom — a szerző intentióinak gyanúsítása és lealaesonyitása ; a szerző egyéniségének, vagy a munkán kivül eső cselekményeinek, viseletének s viszonyainak rágalmazó és becstelenitő ecsetelése: ott vége van a büntetlen vélemény-nyilvánításnak, a munka hibái kimutatásának, s a bírálatnak; ott már a pasquilussal állunk szemben — ez pedig büntetendő cselekményt képez. A német törvény értelme is csak az : hogy ha valaki pamphletet ir más ellen, s pamphletjét bírálatnak mondja: munkája — nem annak neve és alakja, hanem lényege és tartalma szerint lesz megítélendő. Ámde ezzel nincs más mondva, mint az: hogy a törvénynek a becsületsértésről szóló rendelkezését nem helyezi ki hatályból azon körülmény, hogy a becsületsértés — úgynevezett irodalmi kritika köntösébe öltöztetett. Ez igy állván, a mi törvényjavaslatunk 249. §-a teljesen elégséges arra, hogy a czél eléressék. E szakasz ugyanis egészen általános, és nem szorítkozik a sértés bizonyos formájára, sem nem állapit meg kivételt. Ez okból nincs szükség külön ismételni: hogy a becsületsértés minden formában elkövetve — becsületsértés; de egy bizonyos formában — bírálati formában elkövetve is becsületsértés. Ennek külön kimondása tehát felesleges; de más részről nem is tanácsos: mert azon téves felfogásra adhatna okot, mintha a bírálat alakjában vagy keretében elkövetett becsületsértéshez más KÉPV. H. IROMÁNY 1875-78. IX. I?