Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
130 372. szám. kívántatnék, mint a más módon vagy alakban elkövetett becsületsértéshez. Ezt nem akarjuk; s ez okból nem vettük fel az említett külön intézkedést. A másik kihagyás — a rágalom vagy becsületsértés által netalán szenvedett kár miatti elégtételre vonatkozik, melyre nézve a német büntetőtörvénykönyv 188. §. 2000 frtig terjedhető összeget állapit meg. Mi elfogadtuk a 191. §-ban, a személyes szabadság korlátozásának esetére, a vagyoni elégtételnek, a polgári bíró mellőzésével, a büntető bíróság általi megállapítását; mert az idézett esetben egy határozott efficienssél volt dolgunk, melynek, vagyoni értékét — legalább hozzávetőleg, átlagban megmérhetőnek tartottuk. De mert ez volt felfogásunk és indokunk: épen ezért kellett tartózkodnunk a rágalom vagy becsületsértés által netalán szenvedett károsodásért igényelhető vagyoni elégtételre nézve, a büntetőtörvónykönyvben intézkedni. Ez utóbbi vétségeknél maga a vagyoni károsodás okozása is csak a kivételes esetek közé tartozik; a kár nagyságára nézve pedig, a megítélésnek minden mérve hiányzik. A meg nem érdemlett közmegvetés irtózatos csapás: de az ezáltal okozott szenvedés pénzben nem fejezhető ki; indirect eredménye a vagyont illetőleg némelykor százezrekre menő kárban is állhat, más esetekben — ez irányban épen nincs eredménye. Itt tehát valamely valószínűségi calculus alig állapitható meg. Ha okoztatott a rágalmazás által vagyoni kár: ez megtérítendő; de először a kár léte, és annak a rágalom általi okozása, másodszor pedig annak öszvege különös — és gyakran igen bonyolódott hosszadalmas eljárás utján állapítandó meg. Ez a polgári biró feladata. A büntetőtörvénykönyv nem határozhatván meg a károsított részére megítélendő összeg azon mérvét, mely szerint a kártalanítás — az igazságnak megfelelőleg megállapítandó; a büntető bíróság pedig különösen a bűnvádi eljárás formái közt, nem lévén terhelhető azzal, hogy feladatát, ezen — büntető szempontból csak is mellékkérdésben — egy kikerülhetlenül complicált külön ügy bevonásával még bonyolódottabbá tegye, a nélkül, hogy az igazságnak megfelelő eredményre csak valószínűség is léteznék: nem véltünk tehát hibázni, s nem is jöttünk ellenmondásba a törvényjavaslat 191. §-val, midőn a német büntetőtörvónykönyv ezen intézkedését is mellőztük. Befejezésül megemlitendőnek tartjuk: hogy a 252. §. 4. pontjának a revisionál történt igen helyes felvétele folytán, a 251. §-nak az uj intézkedéssel való összhangzatosabb szövegezése előreláthatólag kívánatosnak fog mutatkozni. XVIII. FEJEZET. Az emoer élete elleni büntettek és vétségek. A király élete elleni merényleten kívül a gyilkosság lévén az egyedüli bűntett, melyre a jelen törvényjavaslatban halálbüntetés hozatik indítványba: már e büntetési nem rendkívüli volta követeli, hogy a cselekmény — melyre e büntetés inditványoztatik, a legirtózatosabb bűntett legyen, s ismérvei akként határoztassanak meg: hogy a törvényjavaslatnak törvénynyé válta után — a mennyire ez emberi előrelátás, s a gondolat kifejezésének legszigorúbb tüzetessége által elérhető — legaláb annak lehetősége ki legyen zárva, hogy oly bűntett, melyre nem rendel halált a törvény, — a törvény alkalmazásában — a halállal büntetendő bűntett fogalma alá helyeztessék. A gyilkosságra indítványozott büntetési-nem ezenfölül még egy követelményt állit az előtérbe. A halálbüntetés fönntartása szomorú — de nem mellőzhető kötelessége lévén a törvényhozásnak: a mint egyrészről, a létező állapot ezen kényszere alul, a társadalom legnagyobb érdekeinek veszélyeztetése nélkül nem mentheti fel magát, ugy más részről az emberiség, az igazság és a helyes büntetőjogi politika egyesülve emelik fel szavukat a végett; hogy a bakó rettenetes munkájának igénybevétele, csak a legkevesebb esetekre szorittassék, s hogy ennélfogva, még a legsúlyosabb bűntett keretén belül is — már magában a törvényben különbség tétetvén — csupán azon
