Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
124 372. szám ; A 253. §-hoz. Annak bebizonyítása, hogy az állított tény köztudomású, szintén nem engedhető meg. Mi az a köztudomású dolog, ezt senki sem képes meghatározni. Az azonban bizonyos, hogy a mit sokan hisznek, az még nem mindig való. Annak tehát, hogy az állítólagos köztudomás bizonyítható legyen, semmi czélja sincs. A 254. §-hoz. A 251, 252. és 253, §§. intézkedései becsületsértés esetében is alkalmazandók. Ugyanazon okok, melyek a 251. és 252. g. §-nál felhozattak, a becsületsértésre is egyaránt állanak. Az intézkedés azonossága tehát: az ok azonosságában találja indokát. A 255. §-hoz. Rágalmazás, vagy becsületsértés miatti bűnvádi eljárásnak nincs helye, ha a tény, vagy a sértő kifejezés, a bíróság, vagy közigazgatási hatóság előtt folyamatban levő ügyben, az ügyfelekre vonatkozólag tárgyalás alkalmával, szóval, vagy az ügyiratokban írásban állíttatott, illetőleg használtatott; vagy ha az ügyben felmerülő tényekből vagy körülményekből sértő következtetések származtattak. Ezen intézkedés nem zárja ki azonban a fegyelmi eljárást, s joga van a bíróságnak, illetőleg a közigazgatási hatóságnak, az iratban foglalt rágalmazó, vagy sértő kifejezések kitörlését elrendelni, vagy az egész iratot, vagy annak a rágalmazást, illetőleg a sértést tartalmazó részét elnyomni. A törvénykezés nagyfontosságú czéljai szükségessé teszik: hogy az ügyvédek, a felek jagainak a bíróságok és hatóságok előtti képviseletében, a vádlottak védelmében, állításaikra ós • az ezekből vonható köveztetésekre nézve szabadabban mozogjanak. A legmiveltebb államok törvénykezési gyakorlata kimutatta: hogy az ügyvédnek a szóbeli előadás hevében, a jogosnak és igazságosnak hitt ügy melletti lelkesedésében kiejtett netalán élénkebb, másokra nézve talán sértőnek tarthatott szavai miatti büntetlensége — csekélyebb hátrányt okoz, mint az, ha ezen szavak — valódi vagy mesterkélt tartalma a büntető bíróság általi értelmezgetésnek — a talán nem elfogulatlan bíró magyarázgatásának és bonczolgatásának tárgyát képezi. A jog bátor és tartózkodás nélküli képviselóse, a vádlottak szabad védelme, egyik elsőrendű társadalmi érdek ; ez érdek előmozdításának megvannak a maga föltótelei, megvannak sajátszerű garantiái. Nem az elmélet , hanem az élet tanította meg a felvilágosodott törvényhozásokat e garantiák szükségességének, és társadalmi jelentőségének felismerésére. Az, hogy az ügyvéd első fokban csakis kartársainak fegyelmi hatósága alatt áll: ezen megtisztelő, de szükséges előjog egyike a jog érvényesítése végett szükségesnek mutatkozott garantiáknak. E garantiákat törekszik kiegészíteni a törvényjavaslat, a mennyiben a 255. §-ban körülirt esetekben és határok közt — a rágalmazás és a becsületsértés miatti bűnvádi eljárás és az ez utón alkalmazandó büntetés alól kiveszi a perben álló feleket — illetőleg ezek képviselőit — az ügyvédeket. Nem fajulhat azonban e kivételes előjog a szabad rágalmazás privilégiumává; miért is az ezen joggal való netaláni visszaélés ingere nem hagyatott kellő ellensúlyozás ', nélkül. A nagy Montesquieu, mint a bordeauxi parlament elnöke mondta e törvényszék 1725-ik évi illéseinek megnyitásakor az ügyvédekhez intézett beszédében:
