Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

116 372 szám. Anyagi eleme továbbá a rágalomnak: ..oly tény állítása, mely valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki." Az állitásnak tényt — egyet vagy többet, de határozott tényt kell tartalmaznia; nem minőséget, nem véleményt, nem ítéletet. A tényben objectivizálva van az itélet; a beestelenités határozottabb formában nyilvánul, s nagyobb hitelt kölcsönöz az állitásnak, mintha ez — csupán az állitónak egy más személy erkölcsi értéktelensége felüli nézetét tartalmazza. A tény — legtöbb esetben „tett"— „cselekmény" lesz: azon egyén becstelenitő cselekménye, a ki rágalmaztatik. Ezzel az előtérbe jut a kérdés: vájjon nem volna-e a „tény" helyett: ezen szó „cselekmény"

1 használandó. Ha csupán azon eset képezne 'rágalmat, melyben az állítás a bűnvádi eljárásra vezethető tényre vonatkozik: ez esetben lehetne talán a „cselekmény"-í használni: azonban ott van — a második módozata a rágalom elkövetésének: és erre vonatkozólag a „cselekmény"-t kifejezés — határozottan szűk lenne. De az első csoportra vonatkozólag is megjegyzendő: hogy valaki egy másik által — itélet alakjában is, félreérthetlenül vádoltathatik büntetendő cselekmény elkövetésével. Ily esetben a körülményektől függ annak meghatározása: vájjon a vélemény, illetőleg a megtámadottnak.tulajdonított minőség nem csupán egy másik formája ennek — egy bizonyos tett elkövetésével való terhelésének. Ha az mondatik -4.-ról: hogy „váltóhamisitó"; 5.-ről: hogy „szökött katona" daczára a minősitő formának — ezen itélet sok esetben nem jelenthet mást: minthogy A. váltót hamisított ; B. megszökött a katonaságtól. De mindig nem lesz a minősitésnek ezen érteménye; mert a váltóhamisítás alatt oly kitöltését a váltónak is értheti az állító, melyet a törvény büntetendő cselekménynek nem tart. Ez esetben igen is fenn fog forogni becsületsértés: de nem rágalom. A legtöbb esetben ugyanaz lesz megállapítandó, ha valaki azon kifejezést használja másról, hogy „csaló" vagy rágalmazó, vagy áruló: az állitónak ezen ítélete nincs oly szoros összefüggésben egy concret tettel, hogy az egyéni ítéletben a tett maga félremagyarázatlanul objectiválva lenne. Oly sokféle cselekmény bélyegeztetik „csalás"-nak, oly sok állítás mondatik a közönséges életben rágalmazásnak: hogy e kitételekkel, nem szükségszerüleg köttetik össze a csalás büntette vagy vétsége, avagy a büntetőtörvény szerinti rágalmazás. Ez utóbbi kitételek becstelenitők ugyan: de egy határozott tény állításának — csak kivételesen, s bizonyos körülmények találkozása mellett lehetnének tekintendők. „mely .... a büntető eljárás megindításának okát képezné." Miért nem használtatott a következő szabatosabb formulázás: mely a büntetőtörvényekbe ütközikf Ennek oka az: hogy a formulázás formailag szebb, szabatosabb lett volna: de a vitákat nem akadályozta, hanem provocálta volna. Kérdés maradt volna mindig: vájjon a fegyelmi törvényekbe ütköző cselekmény vagy mulasztás: a büntető törvénybe ütközőnek tekintetett volna-e? vájjon a rendőri törvénybe ütköző cselekmény imputálása megállapitja-e a rágalmat? és vájjon kiterjed-e ezen szabály például

> az erdőtörvény megsértésének — vagy pedig valamely törvényhatóság statútumában büntetés alatt tiltott cselekmény elkövetésének imputatiojára? A jelen formulázás ez iránt minden kételyt kizár, s bizonyos; ez fogadtatott el azért is, mert a mi javaslatunk kérdéses szövegének a különös gonddal szövegezett olasz javaslat „se fosse verő potrebbe dar luogo ad un procedimento penale" teljesen megfelel, „vagy azt a közmegvetésnek tenné ki." A német büntetőtörvénykönyv 167. §-a a következő kitételt használja: „. . . demselben vercichtlich zu machen oder in der öffentlichen Meinung herabzuwürdigen." „. . . de nature a porter atteinte a l'homieur de cetté personne. ou, á Vexposer aa mépris public" ez a belga Oode 443. czikkének formulája;