Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
372. szám. 115 hanem mindegyik külön-külön követelheti a rágalmazó megbüntetését, sőt ha egy vagy több közülök ellálott az üldözéstől, vagy elengedte a sértést: ez által a többieknek joga nincs alteralva. Ezen esettől ismét különbözik az úgynevezett indirect sértés, illetőleg becsületsértés, mely közvetlenül ugyan csak egy személy ellen van irányozva, de ennek viszonya egy vagy több másik személyhez, valamint a sértés természete olyan: hogy a sérelem ezen másik és harmadik személyre is kiterjed. Eágalomnál ritkán — vagy épen nem fordul elő ez eset: de igen is gyakran fordul elő a becsületsértés esetében. Minthogy azonban e helyen azzal foglalkozunk; hogy kik ellen követhetők el a XVII. fejezetben meghatározott delictumok: az összefüggés szempontjából itt foglalkozunk a kérdésnek ezen kiágazásával is. Bizonyos szavak által, melyekkel a férjes nő illettetik: kétségtelenül megsértetik ennek férje is: bizonyos kifejezés által—mely közvetlenül a gyermek ellen intéztetik: megsértetik ennek anyja, sőt atyja is. Ez utóbbiakra nézve közvetett sértést fogadott el a német jog a római jog alapján „Patitur autem quis iniuriam non solum per semet ipsum, sed etiam per liberos suos, quos in potestate habét: item per uxorera suam.'A kérdés történetébe nem lehet mélyebben bebocsájtkoznunk: kétségtelen az : hogy a becsületnek egész más értelmű felfogása uralkodván a római jogban, mint nálunk: a mai alapokon, a római eszme ma már nem védelmezhető. De fennmaradt az indirect iniuria mindannak ellenére, s a negyvenes években keletkezett németbüntetőtörvónyek némelyike világosan elfogadta, mások pedig világosan visszautasították azt. Sajátságos — hogy a kérdés : vájjon a most hatályban levő német birodalmi büntetőtörvénykönyvnek 195. §-a által fentartatott-e az indirect iniuria: folytonos vita tárgyát képezi, s mig Schwarze az igenlők sorában van: Bemer a leghatározottaban az ellenkezőt állítja: Herzog pedig azt mondja: Dem §. 195 liege dieselbe Idee zu Grundé, „die der mittelbaren Betheilung an der durch die Beleidigung hervogerufenen Rechtsverletzung' 1 ellenben Meves a leghatározottabban az ellenkezőt törekszik bebizonyítani. A legtöbb valószínűséggel bír azon nézet: „hogy a 195. §. nem alapul juristicai elven, mely szükségszerüleg követelné: hogy ellentétben a személy ellen intézett valamennyi büntetendő cselekménynyel, épen csak a nő vagy a gyermekek megsértése esetére adassék a férjnek, illetőleg az atyának egy különös inditványozási jog. Ezen szabály csak is történelmi indokokban találja kielégítő megfejtésót." Törvényjavaslatunk nem is fogadta el az indirect becsületsértés eszméjét, melyről egyébiránt a nem-német büntetőtörvénykönyvek mitsem tudnak. Az indirect becsületsértés: két vagy több becsületsértést tételez fel, s két vagy több sértettnek ad kereseti jogot. Egy sértésért, mely tulajdonképen egy személy ellen volt irányozva: három sértésben válhatnék valaki bűnösnek; sőt ha az, a kit megsértett, meg is bocsát neki: még mindig fennmaradt kettő, a ki őt üldözheti. Mit értett — a porosz büntetőtörvénykönyv a 162. §. és mit ért a német büntetőtörvénykönyv a 195. §. alatt: ennek tisztábahozatalát — a német tudósokra bizhatjuk: mi annál inkább mellőztük e kérdést, mert a mennyiben az inditványozási jog forog kérdésben, ezt elintézettnek tartjuk a IX. fejezet illető intézkedései által; a mennyiben pedig egy személy ellen intézett sértésből két külön panasz emelhetése származhatik: ez irányban osztjuk Bemer nézetét: „Die Annahrhe von zwei unabhangigen Klagerrathen führt zu offenbaren Wiedersinnigkeiten." A személyt illetőleg megemlítendő még: hogy a jelenlevő vagy távollevő személyek közötti megkülönböztetés mellőztetett. Azon felfogás — mely a jelenlevő ellen azért nem engedi meg a rágalom lehetőségét, mert rögtön védheti magát: nem állja ki a bírálatot. Az, hogy forog-e fenn rágalom vagy becsületsértés: független attól, vájjon az, a ki becsületében megtámadtatik, jelen van-e vagy nincs. A jelenlét nemcsak hogy nem enyhíti mindig a merénylet súlyosságát; hanem a legtöbb esetben fokozza, sőt közvetlenül veszélyessé is teszi azt. Ez volt az 1843-ik évi magyar javaslat 266. §-ának is alapeszméje, és ezen alapeszmét mai nap is fsnntartandönak találjuk. lü*
