Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
114 372. szám. Élesen— de helyesen foglalja egybe a rágalom és becsületsértés subiectiv és obiectiv tényezőit John — s a meghatározás, melyet kifejez, teljesen kizárja a dolus speciálist: „Sobald ein ehrverletzender Erfolg vorliegt, muss auch eine ehrverletzende Handlung — szándékosan elkövetett tett — cselekmény — begangen sein. Bei Ehrverletzungen decken sich die beiden Begriffe — rechtswidriger Erfolg und verbrecherische Rehtsverletzung — in der Weise, dass von einem rechtswidrigen Erfolge, welcher nicht verbrechericshe Rechtsverletzung ware, gar nicht die Rede sein kann." Mihelyt tehát — az állítás szándékos, és alkalmas arra, hogy a becsületsértő eredményt előidézze: a büntetendő cselekmény azonnal létez; külön szándéknak, czélnak vagy motívumnak tehát nem kell fennforgania. A legújabb német irók közt hivatkozhatunk még Schwarze-re és Bemer-re, kik mindketten határozottan visszautasítják az „animus iniuriandi" azon jelentményét, melyben azt mi sem fogadjuk el; különösen 2?er»er-nek érvelése, a mily tanulságos, ép oly vonzó is. Megemlitendőnek tartjuk, hogy az olaszok sem ismerik el az animus iniuriandi emiitett horderejét. Kitűnik ez a legújabb javaslat 407. czikkéből, mely igy szól: „Üommette il reato di diffamazione chiunque, comunicando con piú persone, si riunite che separate, aitribuisce a taluno qualche fatto determinato, chef se fosse verő, potrebbe dar luogo ad un procedimento penale contro di lui od esporlo al disprezzo, od áll' odio publico. A második bizottság, melynek szövegezése változatlanul fentartatott, minden részletében discutialván és megállapítván a rágalomnak és a becsületsértésnek úgy intentionalis, valamint materialis elemeit: az előbbire nézve világosan kimondja: „eche stabilisce la presuncione di diritto deli' animo ingiuriare." Arról lehet vitázni: hogy az iniuriandi animus mint presumtio juris elfogadható-e : de az bizonyos, hogy az, a ki ezt mint praesumtiót a becstelenitő állitásban benrejlőnek állítja, az homlokegyenest ellentétben áll azon felfogással, mely — a büntetendő cselekmény lényeges ismérve gyanánt a meggyalázás tudatán fölül, még más — külön czélt vagy motívumot követel. Az anyagi constitutiv elemeket illetőleg megemlítendő: hogy a rágalmazás és a becsületsértés a személy elleni delictumot képezvén: előföltétele a személy és ennek azon joga — hogy becsületesnek tartassák. A törvényjavaslat ezen kifejezése: „a ki valakiről 11 sat. grammaticailag csak is a személyre vonatkozhatik; ós minthogy nem tétetik külömbség a physicai személy a testület, s a szoros értelemben vett juristicai személy között, ebből következik, hogy a kérdéses cselekmények — a physicai valamint fictio utján alkotott személyek ellen is elkövettethetnek, A törvény által alkotott testületekre, közhatóságokra ós bíróságokra nézve: ez még világosan is következik a 250. 259. és 260. §-ból. A szorosabb értelemben vett juristicai személyeket illetőleg áll azon szabály: hogy ezek nem követhetnek el büntetendő cselekményt, s ilyen ellenük sem követtethetik el. De a rágalom és becsületsértés, mely a juristicai személy ellen intéztetik: tulajdonképen azon physicai személyeket sérti, a kikből a juristicai személy képeztetik. Szükséges tehát, hogy a törvény ezeket e minőségükben is — azaz mint tagjait egy collectiv egységnek — oltalmazza. De következik ebből az is, hogy a juristicai. személyek elleni rágalom és becsületsértés esetében, a támadás — az ezen collectiv egységet képező személyek ellen, mint ezen egység tagjai ellen, e minőségükben lévén intézve: a bűnvádi eljárásnál a sértett felet illető befolyás — indítvány képviselet; — a jogi személy azon orgánuma által gyakorlandó, mely azt — a szervezet folytán — egyéb ügyeiben képviselni hivatva van. Megkülömböztetendő mindazonáltal a collectiv egységtől: a több egyes személynek lealacsonyitása egy rágalmazó állitásban, vagy sért'ó kifejezésben. Ha az mondatik: mindazok, a kik tegnap itt vagy ott jelen valának: az állam ellen összeesküvést forraltak, vagy loptak, vagy „gazemberek'', ez nem egy collectiv egységnek: hanem azon személyek mindegyikének külön-külön megsértése, a a kik a mondott időben és helyen voltak. Ezek nem mint collectiv egység, közös orgánumok által,
