Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

110 372. szám. Az előadottak resultatumaként — a mire nézve egyébiránt az egyetértés átalános: azt lehet állítani: hogy a büntetőtörvény értelmében, csak is a polgári becsület, s az emberi méltóság érzete substimmáltatik a becsület fogalma alatt, s ebből kifolyólag csakis azon nyilatkozat vagy tett képezi a becsületnek büntetés terhe alatt tiltott megsértését, mely a polgári becsület, vagy az emberi méltóság érzetét támadja meg. Ezzel ugyan sok van elérve, a mi az eszmék tisztázása szempontjából okvetlenül szükséges: de a homály még nincs végkép eloszlatva, s igy nincs megnyerve azon szilárd alap, mely a becsület elleni sértésekről szóló törvény kifogástalan és tüzetes megállapítását lehetővé tenné. A ki a belga büntetőtörvénykönyv II. könyve VlII-ik czime V. fejezete — Des atteintes portées á l'honneur ou á la considération des personnes keletkezési történetének viszontagságos utain végig vergődik, s a ki a bizottságok előterjesztéseit, az ezen előmunkálatok elleni támadásokat, a munkálatok ismételt visszaküldéseit, az ujabbi indítványok és modositványok rengetegét és ezek indokait átérteni törekszik: azt a valódi és a mesterkélten támasztható nehézségek észleleténél, melyek e fejezetnél felmerülhetnek — bizonyos borzalom futja át. A criminális joggal foglalkozók igen jól tudják azt: hogy különösen e fejezet képezi a talajt, melyben a mindenféle nézetek legtarkább vegyületü növényei megteremhetnek; de tudják egyszersmind azt is: hogy mindeddig nem adatott embernek vagy törvényhozásnak: hogy minden nehézséget eloszlasson, minden határozatlanságot megszüntessen, hogy annak — a mi egy irányban helyes lehet — egy másik irányban mutatkozó helytelenségét elhárítsa. Egyáltalán itt is választani kell a rendszerék közt, s az elfogadott rendszernek corrolariumait elvállalni, habár ezek egyike vagy másika kevésbé volna kedvező; de az egész rendszer viszonyítva a többiekhez, a leghelyesebbnek és a legczélszerübbnek mutatkozik. Több rendszernek külön-külön előnyeit egy rendszerbe összefoglalni, s mindenik rendszernek hátrányait kikerülni akarni: eredményben mindig oda vezetett, hogy egyik rendszer sem volt képes a maga előnyeit érvényre juttatni, ellenben valamennyinek hátrányai csakhamar éreztettek. Visszatérve a belga btk. keletkezésének történetére — igaza van Laurentnak — a ki a megjelölt fejezet fölötti hosszú, keserű és mégis oly kevéssé tanulságos vitákra azt mondja: „c'etaitune veritable querelle des mots". De igaza volt Tesch igazságügyministernek is, a ki a viták folyama alatt nem minden keserűség nélkül fakadt a következő szavakra: „Mettez, mépris ptiblic, estimé ou considération; ce sera toujours une question á ressoudre par le juge." De ha a német birodalmi büntetőtörvénykönyvet vizsgáljuk; ha például John kritikáit tartva szemünk előtt, fölvetjük a kérdést: megvannak-e oldva az ezekben felvetett kérdések? el vannak-e hárítva a nehézségek ? e törvénykönyvre vonatkozólag is azt kell mondanunk: hogy a jövőnek — és a javításnak ebben is sok maradt fenntartva, s nem egy — nagyon vitás kérdés előtt vagy kitért a törvényhozás — vagy továbbra is homályban hagyta azt. Nem kis része van a nehézségek tekintetében azon ténynek is: hogy különösen ezen fejezetnél nem lehet a részletekbe menni,' az átalános kifejezések pedig nem zárják ki a félreértés és félremagyarázás lehetőségét s talán a határozatlanságtól sem mindig mentek. Es mást még sem lehet tenni, mert nem lehet a törvényben felsorolni sem azon érzelmeket, sem azon szavakat vagy tetteket, — melyeknek más ellenében való kifejezése illetőleg használata sértőnek, a becsületet vagy a reputatiót megtámadónak tekintetik. A sértés módjai és alakjai annyira változatosak és oly sokfélék: hogy csakis a régi kornak tapasztalatlan törvényhozásai vállalkozhattak ezek specificált meghatározására. Mó,s körülírás itt alig képzelhető, mint megjelölése az eredménynek, — mely előidéztetik vagy előidéztetni czéloztatik. És ha alaposan lehet is ellenvetni, hogy a törvény ily fogalmazás mellett bizonytalan és határozatlan: ez ellenvetés ellen nem hozhatunk fel alaposabb védelmet, mint Starkie-nak következő szavait. „Legyen bár igy: mit jelent ez? Más következtetést nem lehet)ebből vonni, mint azt,