Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

392 286. szám. Hogy azonban e könyvek megfeleljenek rendeltetésüknek : a törvénynek Kell intézkedni, hogy a szülők, gondnokok, orvosok, szülésznők, s mindazok, a kik valamely gyermek születésén jelen vannak: kötelesek legyenek a gyermeknek egy bizonyos idő eltelte alatt az anyakönyvbe bejegyeztetését eszközölni; hasonlóul a törvény által kell elrendeltetnie annak is: hogy minden haláleset, az ennek kimutatására szolgáló hivatalos könyvbe bejegyeztessék. De maga az imperativ rendelkezés még nem elég: hanem a mulasztásra büntetési sanctio is állapítandó meg. B nélkül a rendszabály csak félszeg lesz, sőt — controversiákra is ad alkalmat. Francziaországban nagy vitát idézett elő a kérdés: vájjon egy holtan született gyermek bejegyeztetésének elmulasztása a polgári állásról vezetett registerbe: megállapitja-e supression d'état büntetteti Három esetet idéz Hélie, melyben a supressio ily körülmények között kimondatott a semmitőszék által; ámbár e cselekmény büntetése: 5 évtől 10 évig terjedő börtön (reclusion). A semmitőszék később megváltoztatta e nézetét, s 1856-ik évi augusztus hó 1-ső napján tartott teljes ülésében kimondotta: hogy a törvényhozás szempontját, a 345. czikk megállapításánál — a gyermekek polgári állásának biztosítása képezvén: a törvényhozó előtt csak élö gyermek lebeghetett ; mert a halva született gyermek, egyátalán nem bírhat polgári állással. A vita ma már — tárgy nélkülivé vált; mert a Code kérdéses czikke, 1863-ban módosíttatván : a controversia Hélie értelmében, a törvény által lett megszüntetve. A módosított törvény szerint ugyanis, nem 5—10 évi reclusioval: hanem „10 naptól 2 hónapig terjedhető, fogházzal büntettetik a supressio az esetben — ha be van bizonyítva, hogy a gyermek — a kinek a születettek jegyzőkönyvébe iktatása elmulasztatott — születésekor nem élt." Összefüggőleg a polgári állás kimutatását tartalmazó hivatalos könyvekbe való bejegyzéssel, a supressionak egy különös módját tartjuk kiemelendőnek, azon okból: mert ámbár ez esetben is — csak is a családi állás kimutatásának meghiúsítása képezi a cselekmény czélját, mindazonáltal nem az erről rendelkező, hanem egy másik, sokkal súlyosabb büntetést rendelő törvény lesz alkalmazandó. Ezen eset az, midőn az anyakönyvvezető, a gyermek származását tudván: ezt illetőleg, lényegesen hamis adatot jegyez be az anyakönyvbe. Ha ez esetben is a 243. §-ban meghatározott cselekmény alapján lenne megállapítandó a delictum és ennek büntetése: az anyakönyvvezető — az idézett szakasz szerint, összefüggésben a 70-ik §-szal, csak is 1 évnél rövidebb tartamú fogházra lenne ítélendő. Ámde a felhozott hypothesisben — az anyakönyvvezetőnek cselekménye, mely — egy oldalról tekintve a dolgot, a polgári állás meghiúsítására irányzott segélyt képez, másik oldalról, egy sokkal súlyosabb büntetendő cselekménynek valamennyi criteriumát tartalmazza: ennélfogva a concursus ideális esete forogván fenn, a 99. §. alapján — nem a 243. §., hanem az anyakönyvvezető meghatározott cselekménye által együttesen megtámadott súlyosabb törvény lesz alkalmazandó. Az eset, az előre bocsájtott hypothesisben: közokiratnak, közhivatalnok által elkövetett, s a 369. %-ban előre látott substantialis hamisítását képezi; a bűntett qualificatiojánál tehát, valamint annak büntetésénél is: a 369. §. szolgáland irányul. Ugyanezen eredmény következik egyébiránt a 73. §-ból is; mert az kétségtelen, hogy az anyakönyvvezetőre ennek személyes tulajdonságai folytán „a bűntett természete" változott meg: következőleg a 73. §. értelmében is — azon cselekmény büntetése lenne alkalmazandó, melynek természetét veszi fel a bűntett. „A gyermek elsikkasztása, eltitkolása, vagy rendszerint járt helyre kitétele." Mindhárom eset egy-egy módozatát jelöli meg a családi állás meghiúsításának; s mindhárom — különnemű cselekvés által hajtathatik végre. Az eltitkolást több büntetőtörvénykönyy külön írja körül. Ez abban áll: ha valaki — a kinek a gyermek, ápolás, vagy felügyelet végett átadatott — vagy a ki azt véletlenül megtalálta, s magához vette — a szülők, illetőleg gondnokok, vagy más jogosítottak kívánatára, nem adja vissza, vagy nem mutatja meg.