Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 391 „ Valamely kisdednek más családba csempészése" — suppositio partus — vagy suppositio infantis. — Ez azon eset, midőn a nő szülést szinlett és egy nem általa szült gyermeket véve magához, azt férje családjába csempészi. A vagyoni szempont, az örökösödési jog, nem képezi a büntetendő cselekmény lételemót, hanem annak csupán egy súlyosabb minősítését; a tett maga függetlenül az indoktól és a czéltól állapítja meg a 243. §. alá eső vétséget. De nem csupán a nő, férjének rovására: hanem ezzel együtt, s közös megegyezéssel is elkövetheti a gyermek-csempészetet. Az eset ily configuratióban is képzelhető — különösen, ha valamely család, hitbizománynyal bírván, ez figyermek nem létében, egy másik ágra lenne szállandó, mely eset bekövetkezésének megakadályozása végett, a férj és nő egyetértve, idegen gyermeket saját törvényes és természetes gyermekök gyanánt adnak ki. A fidei commissaria substitutió — sőt egy várandó örökség — melytől gyermek nemlétében eleshetnének: szintén lehet indok e cselekménynek a férj és nő közös megegyezésével történő véghezvitelére. A gyermeknek más családba becsempészésével tulajdonképen nem hiusittatik meg, vagy vétetik el, ennek családi állása: hanem ellenkezőleg álnokul szereztetik neki oly családi állás, mely őt nem illeti. Innen van az, hogy a suppositio partus — már a római jogban a „falsum" csoportjába tartozott, s hogy Bodó is — mint fenn láttuk, a „falsarius"-ok közé számítja azt, a ki a gyermeket valakinek családjába csempészi. y,A 7 éven aluli gyermeknek kicserélése." A tényálladók — világos és minden kétséget kizáró tüzetességgel van megjelölve. Kicseréltetik a gyermek nemcsak akkor, ha más családba tartozó gyermek által helyettesittetik; ha például a dajka — saját gyermekével cseréli ki urasága gyermekét: hanem megtörténhetik a kicserélés egy és ugyanazon atya és anya két gyermeke közt is: például majorátus esetében — ha a később szülött adatik ki|elsőszülöttnek. A 7 év azért vétetett határidőül: mert ezen időn tul, ilynemű és értelmű kicserélés többé nem eszközölhető; a hét éves korát túlhaladott gyermek — az itt kérdésben lévő viszonyaira nézve már annyira tájékozva van, hogy ezen üzelmek többé nem vihetők végre. „vagy családi állása kimutatásának meghiustiása." Ez a tulajdonképeni supressio — supression d'u?i enfant. E cselekmény véghezviteli módozatai igen változatosak lehetnek ; közös jellegük mindazonáltal abban van; hogy a gyermek származásának, és az ettől feltételezett állásának nyomtalan eltűnésére irányozván. Hogy a merénylet kivitele végett megérintetik-e egyúttal a gyermekeknek teste is, ha ez például messze földre, egy másik világrészbe, vagy más országba elvitetik, ós ott idegeneknek átadatik, a kik maguk sem tudják, hogy ki legyen a gyermek, vagy ki legyen az, a kitől a gyermeket átvették; vagy nem érintetik meg a gyermek teste, például — ha a törvénytelen ágyból származott gyermek anyjánál, vagy ennek gondviselése alatt marad, de születése nem jegyeztetik be az anyakönyvbe, ugy, hogy nem mutatható ki: hogy mikor született, ós ki legyen anyja: e különbségek a véghezvitel módozataiban nem változtatják meg a cselekmény lényegót. A gyermek származásának constatalasa hiusittatik meg, az egyik mint a másik esetben: s a jelen szakasznak csakis ez képezi tárgyát. A gyermek eltüntetése — családi állásának bűnös meghiúsítása, illetőleg meghamisítása ellen: az anyakönyvi intézmény képezi az óvszert. A szülöttek és meghaltak nevei, s azok származása, a törvényeknek, illetőleg a fennálló szabályoknak megfelelőleg vezetett könyvekben lévén bejegyzendők : ezen könyvek képezik a filiatio és igy a családi állás mindenkori igazolhatásának legfőbb biztositékait.