Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

390 286. szám. A praxis criminalis megállapításai sem tüzetesek, és nem kimerítők; ezen munka is csak az elfogott, elvitt, vagy eladott emberekről és gyermekekről szól. A családi állás elleni merénylet e munkálatban sem hat keresztül, s nem jő kifejezésre. De daczára annak, hogy sem törvényeink, sem iróink nem emelik ki különösen a családi állásnak meghiúsítására irányzott bűntetteket: az mégis kétségtelen, hogy ugy a suppositio partus, valamint a gyermek elsikkasztása, kicserélése, s másnak — oly czélból való átadása, hogy a gyermek származása napvilágra ne jöjjön: törvénykezési gyakorlatunk szerint mindig büntetendő cselekménynek tekintetett, s nem egy esetet lehet régibb gyakorlatunkból is idézni, melyben a megye, följelentés vagy vád alapján — valamely gyermek származásának kiderítése végett vizsgálatot rendelt. Az 1843-iki törvényjavaslat 23-ik fejezete alatt: „Az alakosságról és a vérárulásről" rendelkezvén, ez alá sorozza azt is: „A ki oly czélzattal, hogy valakinek jogait kijátszhassa, vagy mást bármiként megkárosítson, szülést színlett, s valamely idegen gyermeket a maga törvény és természet szerinti gyermeke helyett titkon felvett: valamint az is, a ki a fennemlitett czélzattal akár a maga gyermekét akár másét idegen gyermekkel álnokul kicserélte. Látni való, hogy itt csak a „suppositio partus" és a gyermek kicserélése vannak megjelölve: mig a supressio, az expositio, a sikkasztás és az eltitkolás nem említtetnek. A gyermekkitevésről rendelkezik ugyan a II. fejezet, sőt a 147. §. megkülönbözteti azon esetet, melyben a gyermek azon czélzattal tétetik ki, hogy meghaljon — azon esettől, melyben a kitételnek nincs ezen czélja; de ezenfelül is, a 145. §. a régi franczia suppression de part-hoz hasonló tényálladékot is emlit; mindazonáltal a fejezet valamennyi intézkedései csak azt mutatják, hogy a kérdéses cselekmények bünösségi természetének meghatározásánál, inkább a gyermek életének veszélyeztetése lebegett a szerkesztők szeme előtt, mint egy másik — ettől különálló jognak megtámadása, t. i. a gyermek családi állásának meghiúsítása. Ez utóbbi tekintet — mint a büntetendő cselekmények egy egészen külön objectum elleni foglalatja — ugy látszik, hogy — 1843-ban egész valóságában még nem juthatott világos felismerésre. A jelen törvényjavaslat 243. §-a, csupán és kizárólag azon vonatkozásban veszi a szövegében megjelölt tetteket, a melyben azok, a filiatio kimutatásának meghiúsítására irányulnak. Az idézett szakasz csakis a családi állást tartja szem előtt s a gyermekkitevésnek is csak ezen esetét emliti: kizárva azon esetet, melyben a kitétel szorosabb vonatkozásban áll a kitett gyermek életének veszélyeztetésével. Összefüggésben van a 243. §. eszméjével, a 244. §-ban megjelölt cselekmény is, a mely által szintén — és első rendben a családi állás támadtatik meg ; a nő családi állása — a ki a férfi ravaszsága folytán semmis házasságra biratik s ez által egy más családi állásba, más polgári állapotba vél lépni; továbbá a férfi családi állása, a ki a nő által ejtetett tévedésbe; végre a gyermekek polgári állása — akik törvénytelen gyermekekké válnak. A 243. §-hoz. Valamely kisdednek más családba csempészése, továbbá 7 éven aluli gyermeknek kicserélése vagy családi állása kimutatásának meghiúsítása a gyermek elsikkasztása, eltitkolása, vagy rendszerint járt helyre kitétele: a családi állás elleni vétséget képezi, s 1 évig terjedhető fogházzal büntetendő. Ha pedig a cselekmény nyerészkedési szándékhói követtetett el: ez esetben büntettet képez, és Öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.