Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.
286. szám. 379 különbség nélkül befoglaltatnék az előbbi fejezetbe, vagyis szorosan vett szemérem elleni delictumok egyes fajai közé soroztatnék: ez esetben a második házasság, nem a második házasság formaszerü cselekményének megkötésével, hanem csakis annak consummálásával lenne bevégzettnek tekinthető s ez utóbbi hiányában, vagy bebizonyithatlan voltának esetében, a kettős házasság — mint bevégzett bűntett nem foroghatna fenn. B kivételes esetektől elkülönítve — s a kérdéses bűntett leggyakoribb eseteit tartva szem előtt: a kettős házasság, az érvényes házasság formáinak felhasználása mellett elkövetett házasságtörést képez, s ezen természete jelöli ki helyét — a szemérem elleni büntettek ós vétségek családjába tartozó reatumok közt. Hazai törvényeink szerint a bigámia súlyos büntettet képezett; az 1599: 56; az 1625: 6; az 1630: 40. törvényczikkek a büntetei/dő cselekmények közé sorozták azt: a nélkül azonban, hogy büntetését meghatároznák. Huszthy és Vuchetich szerint a bigámia halállal volt büntetendő. De ezen állítás nem vonatkozhatik az 1723 utáni időre; mert az ezen évi 11. törvenyczikk egyenként elősorolván az előző két törvényczikkben nem foglalt s halálbüntetéssel büntetendő bűntetteket — minthogy a bigámia sem az előző két törvenyczikk, sem ez utóbbinak esetei közt nem említtetik: ezzel a kérdéses bűntett ki van véve a halálbüntetést maguk után vont büntettek közül. A 16-ik századot megelőzött törvényeinkben is előfordul a bigámia; igy már szent László Első Deeretumának 1. Fejezetében mondatik: „Bigamos Presbyteros et Diaconos, et viduarum vei repudiatorum, maritos jubemus separari, et peracta poenitentia ad ordinem suum reverti." Ez azonban — mint köztudomású dolog — nem a mai büntetőjog értelmében vett kettős házasságra vonatkozik: hanem'a Ganonjog szerinti — kétszeri házasságról szól, — a papok házasságáról, a kik első nejeik halála — tehát első házasságuk megszűnte után — az egyházi törvények tilalma ellenére, melyek a coelibatus behozatala előtt a papoknak csak egyszeri házasulást engedtek meg — másodszor is nősültek. Az ily — ós egyéb, az egyházi törvények által tiltott házassági viszony megszüntetését rendelte el — az idézett decretumban a király, illetőleg, a mint a decretum bevezetéséből kitűnik: a király jelenlétében tartott egyházi synodus. A tulajdonképeni bigamiát illetőleg — a hazai jogi felfogás szempontjából felmerül a kérdés : vájjon létrejöttnek tekintetik-e ezen bűntett — az utóbhi házasság consummálása nélküli E kérdésnél, egy igen sajátszerű jelenségre akadunk. Mig ugyanis a külföld régibb tudósai, a consummálást lényeges ismérvnek állapiták meg, ugy hogy az ujabb kor fejlődöttebb és helyesebb felfogása, csak nehéz küzdelmek után volt képes kiküzdeai a régi előítéletek fölötti győzelmét: addig hazánkban ellenkező volt a helyzet. Nálunk ugyanis épen a régiebb írók Bodó és Huszthy foglalták el e kérdésben avhelyes álláspontot s megelőzték a külföldi jogtudósokat: mig ellenben Vuchetich a jelen században sajátította el, a külföldiedenek — utóbb feladott hibás nézetét. Bodó szerint a bigamicus házasság consummálása nem képezte a bűntett lételemét; sőt e viszonynak a tettes szabad akaratából, ós — consummálás nélküli megszüntetése is — csupán enyhítő körülménynek vétetik. „ Circlimstantiae alleviantes : 4. Qui legitimi matrimonii recordati, Poenitentiaque ducti sponte recesserunt, et prioribus conjugibus se conjunxerunt, quod tanto magis obtinet, si id ante carnalem copidam fecerint." Huszthy azzal indokolja fennkiemelt nézetét: „atqui violatar fides et foedus conjugale, dum matrimonio rato, licet non consummato, semet alteri in conjugem obligát.'' Ellenkezőleg Vuchetich a consummálást, a kérdéses bűntett lényeges sajátságának állítja: 48*
