Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.
380 286. szám. ,.Quod proprium huius eriminis est: requiritur consummatio secundi matrimonii debent ergo omnes consvaetae solemnitates in eontractione secundi matrimonii adhiberi ipsumque matrivionvum per concubitum conmmmari." Ezen rövid történelmi áttekintés után át kell térnünk : a kettős házasság bűntettének a jelen törvényjavaslat szempontjából való elemzésére és indokolására. Mindenekelőtt kiemelendok a kérdéses bűntett lényeges föltételei, mind a szándék, mind pedig a külső tett irányában. A szándékot illetőleg két elemnek egyesitósét követeli a törvényjavaslat ; Az egyik: tudása annak, hogy az előbb létrejött — és érvényes házasság még fennáll. A másik : az érvényes házassági kötelékben levőnek, vagy az ezzel házasságra lépni akarónak azon elhatározása, hogy e körülmény ellenére is, megköti az ujabb házasságot. A bűntett anyagi alkatrészét illetőleg is két lényeges föltételnek kell találkoznia : az egyik : az előbbi házasság érvénye és fennállása; a másik: az ezen viszony fennállása alatti megkötése az ujabb házasságnak. Mindkét alkatrész — az értelmi, valamint az anyagi, ugy a literaturában, mint a gyakorlatban különböző értelmezést nyert; azonban nem jogosulatlan talán a feltevés: hogy a netaláni nehézségek a jelen törvényjavaslat szövegében elhárittatnak, s helyesen oldatnak meg. Nem tartozik a képzelhetetlen esetek közé: hogy valaki azon meggyőződésben van, hogy az ő viszonya valamely nővel — nem házassági, e szónak törvényszerinti értelmében s hogy ezen meggyőződésben elhagyva a vele együtt élő nőt, egy másikkal házasságra lép. Hazai hatóságainkat és bíróságainkat is foglalkoztatott az ujabb időkben egy eset, melyben — egy magyar honos nevében, ennek külföldön tartózkodása alatt meghatalmazott által köttetett egyház előtti házasság s a férj későbben, egy másik nővel lépett házasságra. A felelősségre vont egyén, a bigámia vádja ellen, azon állítással védelmezte magát: hogy ő nem hatalmazott fel senkit arra, hogy nevében és részére házasságot kössön s igy nem is lehetett tudomása arról: hogy a viszony, melyben az előbbi nővel élt — házassági lett légyen. A kérdés helyes eldöntése — ha a törvényjavaslat törvénynyé válnék: a bűntett intellectualis alkatrészében lenne keresendő. Tudás nélkül nincs akarat; akarat nélkül nincs szándék: a szándék elemétől megfosztott tett pedig — a 75. §. szerint egyátalán nem képezhet büntettet. Ebből önkényt folyik — sőt ezzel már ki van fejezve a kérdés megoldása is, mely az esetben — ha igaz azon állítás, hogy vádlott azt, a ki az ő nevében házasságot kötött, a cselekményre nem hatalmazta fel; ha ő azon körülményt, hogy első nejével házassági viszonyban élt, nem tudta: ez esetben a bigámia bűntettét nem is követte el. A tudat, s az ettől feltételezett akarat, illetőleg szándék kérdése elhatározó lehet az előbbi házasság megszűnése tekintetében is. Valaki alapos okoknál fogva lehet azon meggyőződésben: hogy házassága, házastársának halála által megszűnt. Háború, tengeri vihar, hosszú tartózkodás egy másik világrészen: mind oly tényezők és viszonyok, melyek bizonyos körülmények hozzájárultával, alapos indokul szolgálhatnak arra, hogy az egyik házastársban, házasságának megszűnése teljes meggyőződéssé váljék; mely meggyőződés mindazonáltal, az ellenkező tény által megezáfoltathatik. Ha ily esetben, az illető házastárs, másik házasságra lép, de a körülmények találkozásából világosságra derül, hogy ezen lépést, előbbi házasságának megszűnte iránti alapos hitben és meggyőződésben tette: ez esetben — a bűntett intentionalis tényezőjének — a dolusnak hiányában, a kettős házasság büntette nem forog fenn. Ezen szempont alá esik azon gyakran — de tévesen felhozott példa is, mely az angol bíróságoknak a törvény betűihez való ragaszkodása bizonyítékául szokott felhasználtatni, s mely szerint az angol biró, a hármas házasság esetében büntetlennek Ítélte volna a tettest, azon okból:
