Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

378 286. szám. A 236. és 237. §§-hoz. 236. §. A ki szemérmet sértő iratokat, képeket, képes ábrázolatokat, nyilvános helyen kiállít, árul, szétoszt vagy terjeszt: a szemérem elleni vétséget követi el, és 8 hónapig terjedhető fogházzal és 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Áz irat, kép vagy képes ábrázolatok szerzője, készítője, nyomtatója, vagy a ki azt mesterséges utón többszörözte, ha annak többszörözése, terjesztése, vagy nyilvános helyen kiállítása az ő tudtával történik: 6 hónapig terjedhető fogházzal és 500 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 237 §. A ki a szemérmet sértő cselekmény nyilvános elkövetése által közbotrányt okoz: 8 naptóf 3 hónapig terjedhető fogházzal és 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.. A botrány nyilvános közzétételekben, a botrány nyilvánosan elkövetett szemtelen cselekményekben: mindenik törvényhozás által büntettetik. A szakaszok béltartalma kifejezi egyszersmind azok intézkedéseinek indokait is. Mi a szemérmet sértő cselekmény ? Ezt taxatíve nem lehet elősorolni. Száz és száz ennek alakja es módja, s igen gazdag az ezekre vonatkozó judicatura Kifejezi azonban a szakasz, hogy nem az értetik itt, hogy a cselekmény — nem az elkövetőt illetőleg szemérmet sértő: hanem hogy azok tekintetében szemérmetlen, a kik annak látására kényszeríttetnek, szóval — ha a szemérmet sértő cselekménynek nyilvános elkövetése: képezi a 238. §. tényálladékát. A 237. %, szövegében leírási • hibából hagyatott az „-elzárás)" ezen büntetési-nem, a revisionál mellőztetvén: helyette fogház" teendő. XV. FEJEZET. A kettős házasság. Az előbbi fejezet indokaiban említtetett, hogy a törvényjavaslat megállapításánál elfogadott osztályozás szerint: a kettős házasság is a szemérem elleni deliotumok egyik fajának tekintetett. Mindazonáltal, ezen felfogás daczára sem foglaltatott ezen bűntett egyszerűen a szemérem elleni delictumok többi esetei közé: hanem bizonyos — az előbbiektől különböző sajátságánál fogva, s öszhangzásban az 1843-ik évi javaslatunkkal, de eltérőleg a német büntetőkönyvtől — külön fejezet tárgyává tétetett. Nem ok nélkül történt az sem: hogy az ezen bűntettről szóló fejezet közvetlenül a szemérem elleni cselekményekről rendelkező fejezet után, de egyszersmind közvetlenül a családi állás elleni bűntettekről és vétségekről intézkedő fejezet elé helyeztetett. Ezen sorrend által mintegy kifejezésre juttatni czéloztatott: hogy a kérdéses bűntett, bár az előbbiek neméhez tartozik, de a következő fejezetben tárgyalt cselekményekkel is rokonságban áll, és épen ezen okból e kétnemű delictumok közt — a fokozatos átmenetet közvetíti. A különös sajátsága e bűntettnek, mely annak külön fejezetbe foglalását eredményező, azon körülményben találtatik: hogy a kettős házasságnak — a mai felfogás szerint, nem képezi essentialis criteriumát, a második házasság consummálása: hanem hogy az, ezen elem hozzájárulása nélkül is létrejo és perfectté válik. A legtöbb esetben kétségtelenül, a nemi ösztön kielégítése fogja képezni e bűntett intentionalis elemét s az akaratot elhatározó tett követni fogja a házasság megkötésének formaszerü tényét: mindazonáltal azon esetekben, melyekben ez nem történik meg, vagy melyekben a consummálás megtörténte nem bizonyítható: mindig hiányoznék — a szemérem elleni támadás — a szorosan e nemű büntettek és vétségek leglényegesebb materialis eleme, a mi nélkül ilynemű büntetendő cselekmény, egyátalán nem létezhet. Ha tehát ezen bűntett is. minden