Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 369 Ha a vádban felhozott tény nem való, de nem lehet bebizonyítani, hogy a vádló annak valótlanságáról meg volt győződve: a legtöbb német iró azt állítja, s e nézetet több biróság Ítéletei is megerősitik, hogy ez esetben nem forog ugyan fenn hamis vád, hanem ugy a tudomány helyes elvei szerint, valamint különösen a német bir. btk. szerint csakis becsületsértésről lehet szó. E nézet mindazonáltal nem maradt ellenmondás nélkül. Ha a hamis vád — ugy mint ezt a belga btkönyvben láttuk, a becsület elleni delictumok közt foglalna helyet: ez esetben kevesebb nehézséggel járna a hamis vádnál követelt dolus speciális nemlétében, a becsületsértés vagy rágalom tényálladékában keresni az oltalmat. De a hol ezen cselekmények annyira el vannak különitve egymástól; söt a hol a hamis vád objectumát nem is képezi a megtámadott egyéni becsület, hanem a megtámadott államintézmény — az igazságszolgáltatás: ott az átugrás az egyikről a másikra nem lehet természetes. Könnyen lehetséges, hogy valaki büntettél, vétséggel, kihágással, vagy fegyelmi reatummal vádolt a hatóságnál valakit, a ki ártatlan volt; és lehetséges, hogy vádló nem tudta annak ártatlanságát; lehetséges továbbá, hogy e merészség vagy legalább is nagyfokú tévedés mentségére semmi sem szolgál. Ezen esetben — ezt mindenki érzi — nagy igazságtalanság, a jogórzetet megsértő botrány volna a feljelentőt büntetlenül hagyni. Megtörténhetik, hogy ily feljelentés következtében az ártatlan — számtalan és nehéz zaklatásoknak tétetik ki; házkutatást, motozást szenved; levelei elolvastatnak a hatóság által, talán személye is letartóztatik. A család nyugalma, boldogsága fel van dúlva, az ártatlan ember gyanússá válik; barátai visszahúzódnak tőle; talán állását, hivatalát veszti, vagy azt, melyet elnyerendő volt: e vád következtében nem nyeri el. Büntetlenné akarjuk-e tenni a vádlót ez esetben, ennyi nyomor, ennyi szerencsétlenség okozóját, csupán azért, mert nem lehet ellene bebizonyítani, hogy ő meg volt győződve áldozatának ártatlanságáról, vagy mint Carrara mondja, mert nem forgott fenn: „columina manifestissimaf" Ezt nem akarja, s rendezett államban nem is akarhatja senki. Ennek kikerülése eredményezte azon kerülőt, mely a hamis vádat, a becsületsértéssel concursus ideálisban lévőnek állítja, a minek következménye az, hogy a ki hamis vád miatt — e bűntett dolusának nagyon szoros körvonalozása következtében nem büntethető, az még mindig büntetés alá lehessen vonható — becsületsértés miatt. Elismerjük, hogy a jogérzet eredményezte ezen értelmezést; de nem tagadhatni, hogy a törvény kerülő utakon — mesterséges construálás utján jut ezen eredményre Nem tagadhatni, hogy a hamis vádnak ideális concursusba helyezése által, azon büntetendő cselekmény complex természetűvé válik, még pedig nem mindegyik részének együttes érvényesítésével, hanem majd az egyik, majd a másik színének felmutatásával. A törvényjavaslat nem követi e kerülő utat; a mi felfogásunk szerint, a minek nem objectuma az egyéni becsület, annak nem lehet ezt objectumául mesterkélni. A hamis vád bűntettének — a társadalom szükségéhez, az igazsághoz mért megoldást kell találnia, maga ezen bűntett körvonalai között, Ennek nem áll útjában semmi. Már a szó maga kifejezi a bűntett lényegét. Hamis a vád mindig, ha a vádló a feljelentés lényeges tárgyára vagy lényeges körülményeire nézve hazudott. Hazugság pedig az: ha valaki valónak állítja azt, a mi nem való; akár tudja, hogy az állítás ellenkezője a való, akár pedig, ha azt mondja valónak, a miről nem bir tudomással. Mindkét esetben hazugság — hamis vád fog létezni, és nem forog fenn ok, az egyik esetből az igazságügy — a másikból pedig, a személyes becsület elleni delictumot képezni. Még egy ok említendő fel, mely szintén kiváló figyelmet érdemel. Németországban a kérdéses cselekmény kettős jellemét, a literatura és a gyakorlat mintegy átalános felfogássá tevék. E felfogás helyessége körül csak ujabb időkben merültek fel kételyek. De épen azért, mert a felfogás csaknem átalános volt: ki volt kerülve a veszély, hogy a hamis vád bármely esetben kivétessék a büntetendő cselekmények közül. Ez nálunk nincs igy; sőt nagyon kétséges: hogy bíróságaink hajKÉPVH. IROMÁNY 1875-78. VII. 47