Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

B70 286 szám. landók lennének-e rágalomnak — mert a 247. §. szerint csak erről lehetne szó — nyilvánítani azt, a rni tulajdonképen hamis vád, és csak a törvény intézkedéseinek hiánya folytán nem foglalható ezen bűntett fogalma alá. Ki felel arról, hogy bíráink nem azt fogják mondani: „azon cselekményt, mely abban áll, hogy valaki egy ártatlant bűntettel, vétséggel, fegyelmi vétséggel vádol a hatóság előtt: hamis vádnak nevezi a törvény; de a törvény azt követeli: hogy vádló meg lett legyen győződve annak ellenkezőjéről, a mit vádképen felhozott." A concret esetben igaz — hogy ártatlan vádoltatott be: igaz, hogy vádlott ennek folytán sok és hosszú szenvedéseknek tétetett ki; igaz, hogy vádló nem tudja kimutatni azon fontos okokat, melyek ő benne vádlott bűnösségét meggyőződéssé emelték: de mert a törvény azt követeli, hogy ki legyen mutatva, hogy vádló a vádban állított tényállás ellenkezőjét tudta legyen, ez pedig nincs kimutatva: ez okból a hamisan vádló, hamis vád büntette miatt nem Ítélhető el. De ki állhat jót arról, hogy bíráink nem fogják egyszersmind azt is mondani; hogy rágalmazás miatt sem ítélhető el a tettes; mert rámutatva a törvény világos szövegére, azon érvelés teljesen helyes: hogy a hatóság előtti vád esetét, maga a törvény kivette a rágalmazás esetei közül. Ezen fölfogás mellett szól a hazai gyakorlat; az 1843-iki javaslat; és e mellett nyilatkoztak: a hazai törvénykezési gyakorlatnak megkérdezett kitűnőségei. De különösen hazai viszonyaink szempontjából még egy oldala a kérdésnek kö\etel gondos számbavételt. Mily veszélyeket fog előidézni a törvény, mely a legtöbb esetben büntetlenséget biztosit a hamisan feladónak, ha ez egy ártatlant bűntettel, vétséggel vagy kihágással vádol: ezt ma csak sejteni lehet, de meghatározni nem áll hatalmunkban. Hogy azonban mily veszélyekkel fény égettetnek a törvény által alkotott bíróságaink és hatóságaink, ha ezek ellen hamis fegyelmi vádak büntetlenül emelhetők: ezt már ma is képesek vagyunk megítélni. A perlekedők azon sajátsága, melyet már az 1486: LIV. törvónyczikk felemlít, mai napig is megmaradt, sőt nagyobb mérveket öltött. Fegyelmi törvényeink — a tulajdonkópeni közérdek tárgyát képező ily ügyekben nagy befolyást engednek a magánfélnek. Ezen befolyással való visszaélés ellen azonban nincs különös intézkedés. A tapasztalás mutatja: hogy a pervesztett fél a legvakmerőbb feljelentéseket tesz nemcsak az alsó bíróságok vagy birák ellen: hanem a legfelsőbb bíróságok egész tanácsa ellen is; sőt a vádiratban egész szövénye a dolgoknak és történteknek mondatik el, melyek valódiságát a feljelentő nemcsak nem tudta, de nem is tudhatta, és melyeknek többször épen ellenkezője felel meg a valóságnak. Volt több eset — hogy a referensről egész mesét tartalmazott a vád, kiterjeszkedve arra : hogy a referens a tények előadásánál félrevezette a bíróságot ; hogy ez vagy amaz ténykörülményt vagy épen nem — vagy a valóval ellenkezőleg adta elő : hogy véleményében az ellenfélnek kedvezett stb. ; és későbben kiderült: hogy épen a referens más véleményben volt, mint a bíróság többsége; hogy előadmánya mindazt — a legrészletesebben, leghívebben kiemelte, a mire a vádló súlyt helyezett: és hogy a pernek akkénti elintézése, a mint az elintéztetett, a többi bírónak a jogkérdés fölött az előadóval ellenkező meggyőződéséből keletkezett. Mindezen esetekben a feljelentő nem tudta annak ellenkezőjét, a mit hamisan állított; de nem tudta — és tudnia nem is lehetett azt sem: hogy állítása való-e vagy sem. A hamis vádnak oly fogalmazása mellett tehát, mely az ellenkezőnek tudását föltételül követeli: ezen esetekben a hamis feljelentő büntetlenül maradna. Ez tehát szabadalom lenne a birák, a közigazgatási hatóságok, és azok közegeinek folytonos lealacsonyitására; a hatósági tekintély végtelenül veszélyes aláásására; a legvakmerőbb fegyelmi eljárások indiványozására; szabadalom arra: hogy a legtisztább jellemű hatósági tagok az elégedetlen féktelenség szenvedélyes támadásaival folytonos ostromba állíttassanak, s mindenik hatósági cselekvényt azon tudatban teljesítsék: hogy a legtisztább öntudattal, becsülettel és a törvénynyel teljes összhangzásban végzett kötelesség miatt, a büntetlen rakonczátlanság által fegyelmi bíróság elé fognak vonatni.