Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

354 286. szám. kedvén: A törvényes kötelesség megtagadásáról; Cap. I. A büntetendő cselekmény szinteséről; Cap. II. A hamis vádról; Oap. III. A hamis tanuzásról, a szakértői hamis véleményről, a tolmács hamis jelentéséről, és a hamis esküről polgári ügyekben; Cap. IV. A bűnpártolásról és a feljelentés elmidasztásáról; Oap. V. A rabok szökéséről; Oap. VI. Az ügyvédek, procuratorok és védők visszaéléseiről — Della prevaricazione — Oap. VII. E beosztás vezéreszméje az, melyet a mi törvényjavaslatunk is követ: csakhogy mi szorosabb értelmet adtunk az igazságszolgáltatás elleni büntetendő cselekményeknek, s e szorosabb értelmezés mellett a fejezetek és az ide tartozó cselekmények száma is kevesbedett. Hazai jogtörténetünk szempontjából megemlítendő: hogy a hamis tanuzás ós a hamis eskü régi törvényeinkben nem különböztettek meg egymástól; mindkettő a „perjurium" a „Ludas" — bűntett nevezete alatt fordul elő. A megkülönböztetés a perjurium ós a pejuratus között, nem gyökerezik a törvényben, hanem Wolf— institutiones juris naturális et juris gentium— czimü munkája után vétetett át a későbbi irók által. De ezen megkülönböztetés sem fejezte ki a hamisan tannuskodo és a hamison esküvő fél közötti különbséget:hanem ajuramentum. promissiorium és %juramentum assertoriumot akarta két különböző szó által megjelölni. Minthogy pedig az eskü általi bizonyitás régi jogrendszerűnkben is megvolt: természetes, hogy a fél ép ugy követhette el a pejuratust, mint a tanú. A perjurium büntetései a H. K. H. r. 30. czimében soroltatnak elő. Később a szokás — a biró belátására bizta a büntetés meghatározását. A tény birája a ki hamis eskü fenforogásának kérdésében határozott: a szentszék volt: a büntetést azonban az 1871. XXXI. t. ez. hatálybalópteig a királyi tábla mondotta ki. Az 1843-ik évi btk. javaslat 24-ik fejezetében rendelkezik: a hamis tanúságról és a hamis esküről; 25-ik fejezete pedig: a hamis feladásról. A jelen törvényjavaslat XH-ik fejezete egyes intézkedéseinek indokolására kevés mondandónk van. A hamis tanuzás elkövettethetik ugy bűnvádi, mint polgári ügyben, valamint fegyelmi ügyben: ez utóbbiak közé sorozandó a hamis tanuzás, — a fegyveres erőhöz tartozó személyek becsületbirósági ügyeiben. A büntetések a cselekménynek ártalmasságához képest arányosittattak, s ez alapon — rendszerint nagyobb büntetés éri azt, a ki bűnvádi ügyben tanúskodik hamisan, mint a ki ezt polgári ügyben teszi; és az előbbi esetben súlyosabb beszámítás alá esik az: a kinek vallomása a legsúlyosabb következményt vonta maga után, mint a kinek hamis vallomásából nem annyira súlyos eredmény következett. ..Mais la gravité de ce erime dépend principalement de l'object, auquel s'applique lefaux íemoignaye" — mondja Hélie — és helyesen. Bűnvádi ügyben a hamis tanuzás — ha az említett körülmények nem következtek be: 5 évig terjedhető fogházzal büntetendő. A törvényjavaslat nem fogadja el tehát az 1843. évi törvényjavaslatnak azon megállapítását, mely szerint a hamis tanuzás csak akkor képez bevégzett büntettet: ha annak felfedezése előtt ítélet hozatott. Kihágási ügyekben a hamis tanuzás legmagasabb büntetése: 1 évig terjedhető fogház és 1000 frtig terjedhető pénzbüntetés. Kitűnik ezekből, hogy a princípium, mely a büntetések megállapításánál irányul szolgált; először a bűntett objectiv bűnössége; másodszor az általa okozott vagy okozhatott ártalom nagysága. A 203. §-hoz. A ki bűnvádi ügyben a bíróság előtt, az ügy lényeges körülményére nézve hamisan tanúskodik, s vallomását esküvel megerősíti: a hamis tanuzás bűntettét követi el és 5 évig terjedhető fegyházzal büntetendő.