Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.
344 286. szám. készitése által felségjog bitoroltatik; az nem tagadható, habár ezen szempont nem szüntetheti meg a cselekmény azon sajátságát, mely által az mások vagyona ellen irányzott bűnös műveletnek mutatkozik; és nem szünteti meg azon alaki sajátságát: hogy a bűnös czél a valótlannak valódivá szinlése által jő kifejezésre. A mint tehát mindezen — a tettben rejlő tulajdonságok egyikére vagy másikára helyeztetik a nagyobb súly, s a mint az egyik vagy másik tulajdonság hozatik az előtérbe: e szerint változik a felfogás, a megjelölés és a hely, mely e cselekménynek a büntető törvények rendszerében kijelöltetik. Ez megfejti a "tanuk ós a törvények eltérését, ez megfejti az 1843. évi magyar javaslatnak e tárgyban követett rendszerét is. Alig tévedünk, ha azon körülményt, hogy a javaslat a pénzhamisítás fogalma alá csak azt vette: ha valaki „folyamatban lévő ezüst vagy arany pénzek formájára hamis pénzt készített oly czélzattal, hogy azt folyamatba tegye, ha azt ki is adta vagy másnak kiadás végett átadta,"' alig tévedünk, ha ezen körülményt, — s ezzel elleniében azt, hogy a papírpénzek meghamisítása — az okirat-hamisitással együtt tárgyaltatik, annak tulajdonítjuk, hogy az 1843-ki javaslatunk szerzői, a hamis érczpénz készítésében a felségjog megsértésére fektették a fősúlyt, míg ellenben a hamis papírpénz, illetőleg a hamis pénzjegyek készitése által ilynemű jogot nem látván megsértve, ezt a közönséges hamisítással egy osztályba tartozónak vélték. Az úgynevezett „jus monetae' : ez utóbbi esetben — érintve nem lévén: ugy látszik, hogy ezen tekintet irányadó volt a fogalom és az osztályozás tekintetében. A mi azonban ezen felfogás mellett is tévedést okozhat: ez mindkét nemű cselekmények beosztása, a vagyon elleni bűntettekről szóló fejezetek közé. Bizonyos inconsequentia tehát ez esetben is fenforog: mert az imént kiemelt eszme elfogadásával, a hamis fémpénznek készitése — és igy a királyi jogot sértő hamisítás, nem lett volna a zsarolás és csalás közé — tehát a vagyon elleni büntettek közé ékelhető. Nincs egyébiránt kizárva azon föltevés sem, hogy javaslatunk készítői az oeconomisták által felállított különböztetést tették sajátjukká. Ezek egyik része tudvalevőleg a fémpénzt, mint belértéket, másik része, mint értékátmérőt, harmadik része pedig, mint áruczikket tekinti. Ezekkel ellentétben mások — a papirpénznek vagy bankjegynek csak is igérvényi tulajdonságát ismerik el. Nem lehetlen tehát, hogy a papírpénz hamisítása azért különittetett e] a vertpénz hamisításától, és soroztatott az okirat hamisítás esetei közé, mert azon természete, hogy az pénz legyen, nem ismertetett el, ós csak is oly okiratnak tekintetett, mely által az állam vagy bank vagy részvénytársulat, magát bizonyos öszvegnek fizetésére kötelezi. Tartozunk azonban annak beismerésével: hogy az uj belga Code pénal is külön fejezetben rendelkezik a hamis fémpénzekről, s külön fejezetben a hamis bankjegyekről és közhitelpapirokról; a különbség csak az, hogy ez utóbbiakat — mint a Oomissio jelentése mondja: delictum sui generisnek tekinti, s nem mint az okiratok meghamisításának egyik speciesét. A jelen törvényjavaslat a forgalom, biztosságának a pénzforgalom megzavarásából származó veszélyeztetését veszi a pénzhamisítás uralkodó jellemének. Ezen felfogásnál fogva jelöltetik ki, a cselekmény helye a közérdek elleni büntettek ós vétségek sorában. Azon tény, hogy a forgalomban lévő pénznemek valamelyikéből sok hamis darab vagy példány circulál, elég arra, hogy a kereskedők, bankok, pénzintézetek, vonakodjanak az azon pénznemben teljesített fizetéseket elfogadni, a mi által az azonnemü valódi pénz is bizonyos tekintetben a forgalomból kitétetik, vagy forgalma — legalább is igen megnehezittetik. Hogy ebből zavarok, fennakadások, nehézségek és hátrányok származnak, melyek nem csupán egy vagy két egyént, hanem egy egész vidéket érintenek, s az egész forgalom szabad és biztos folyamát akadályozzák, sőt az állam hitelét is megcsónkitják: ezt alig lehetne kétségbe vonni. A pénzhamisítás, illetőleg a . hamisp.énznek forgalomba hozatala által tehát nem csupán azon egyes szenved, a ki a hamispénzt
