Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 345 valódi gyanánt elfogadta: hanem veszélyeztetik egy közérdek, a pénzforgalomnak biztossága, melynek oltalmazása az állam feladatát képezi. E felfogás és rendszer közös azzal, melyet a legújabb törvényhozások követnek. A 196. §-hoz. A pénzhamisítás bűntettét követi el, a ki azon czélból, hogy azt forgalomba tegye, bel-vagy külföldön folyamatban lévő: 1) fém- vagy papírpénzt utánoz vagy utánoztat; 2) valódi fém- vagy papírpénzen oly változást eszközöl vagy eszközöltet, hogy az nagyobb értékűnek látszassék; 3) arany- vagy ezüstpénz fémtartalmát a nélkül, hogy alakját vagy ismertető jelét megváltoztatná, bármi módon csökkenti. A 198. §-hoz A fentebbi %-ban meghatározott megkülönböztetés szerint, -az ott megállapított büntetéssel büntetendő az is, a ki: í) a 196. %-ban megjelölt czel nélkül, maga által készített hamis vagy hamisított pénzt a forgalomba hoz; 2) a ki egyetértőleg a hamis pénz készítőjével vagy a valódi pénz meghamisitójával, vagy ennek részesével, vagy pedig az ily pénz birtokosával, hamis vagy hamisított pénzt annak forgalomba hozatala czéljából behoz, átvesz vagy megszerez. A fentebbi két szakasz a tulajdonképeni pénzhamisítás bűntettének essentialis criteriumát határozza meg, mind a szándék mind pedig a ktiloselekmény irányaiban. A 202. §-ban meghatározott hamisítások, szoros értelemben nem képeznek pénzhamisítást. — delictum nummarium: hanem a közérdek fontos tekinteteinél fogva pénzhamisitásnak tekintetnek Lényeges criterium a szándék tekintetében. Arra nézve, hogy a cselekmény a 196. vagy 198. §. egyike alá foglalható legyen: a szándékot illetőleg, dolus speciális szükséges, vagyis nem csupán hamispénz készítésére, vagy hamis — illetőleg hamisitott pénz megszerzésére, behozatalára, sőt a körülményekhez képest nem is csupán ily pénz kiadására — hanem egyenesen arra irányozott szándék, hogy a pénz, melyről az illető tudja, hogy hamis vagy hamisitott — forgalomba tétessék. Hamispénz készítésére irányoztatik a szándók az esetben is, ha a hamisítvány csupán azon czélból, készíttetik, hogy a készítő ügyességét bizonyítsa be; vagy hogy gyűjteményt állítson össze; vagy pedig hogy valamely kirakatot díszítsen vele; sat. A materialitást tekintve mindezen esetben hamispénzkészités vagy a valódi pénznek meghamisítása forog fenn. De a törvényjavaslat világos szövege, a pénzhamisítás criteriuma gyanánt, a forgalomba tételt jelölvén ki: ebből következik, hogy az esetben, ha a szándék nem erre van irányozva: az ettől föltételezett bűntett nem foroghat fenn. A törvényjavaslat e tekintetben összhangzásban áll azon régi szabálylyal: „qui curiositatis vei exercitii causa nummos paravit: extra reatum est." Indokát találja e szorosabb körvonalozás, a szóban forgó bűntett természetében, melyre nézve alapeszméül állíttatott, fel: hogy a közérdeket, a közhitelt támadja meg. Ezen eredménye azonban csak ugy lehet a pénzhamisitási cselekménynek, ha a hamisítvány a közforgalomba hozatik. A kinek tehát nincs szándéka a hamispónzt a közforgalomba vinni, vagy a kinek szándéka ezzel épen ellenkező: az ha mindazt megvalósítja, a mit szándékolt, ha fölös számmal készített bár KÉPVH. IEOMÁNY 1875-78, VII. 44