Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.
342 286. szám. formuláit, ezek helyett azon határozottabb föltételt alkalmazza: „in quantitate circiter quinquaginta florenorum utentes u . A hamispénznek tudva és nyilvános használata tehát, a felségjog bitorlásának, és mint ilyen, hűtlenségnek vétetett: de csak akkor, ha nagy mennyiségben használtatott vagy adatott ki hamispénz. Ellenben ha nem nagy mennyiségben, s 1723-tól fogva, ha mintegy 50 frton alul használtatott a hamispénz, habár tudva és nyilvánosan: a cselekmény nem képezte a felségjog bitorlását és nem állapította meg a hűtlenséget; sőt ez az 1462: 2. t. ez. szerint az esetben sem állapíttatott meg, ha a hamispénz tudva és szándékosan, de nem „negotiationes exercendo" használtatott, vagyis nem üzleti viszonyban adatott ki. Méltán kérdezhetni, hogy ha a hamispénz-verés, valamint a hamispénz használata azon jelleménél fogva tekintetett bűntettnek, mert a tettes felségjogot bitorolt: ezen természete a cselekménynek miként módosulhatott az által, hogy sok vagy kevés ily pénz adatott-e ki ? Következetes nem volt a törvény, ámbár a büntetés igazságosabb megállapítása szempotjából bölcsesség vezette a törvényhozást, mely, habár az elvi következetesség áttörésével, ugyanazon cselekmény enyhébb eseteit, nem engedte azon bűntett fogalma alá foglaltatni, melynek egyedüli és csak a végrehajtás exasperatiójában változható büntetése — a halál és jószágvesztés volt! Nem szükség bővebben tárgyalnunk a kulfödi fémpénzek hamisítására, vagy hamis külföldi fémpénznek használatára vonatkozólag, a mi törvényeink szempontjából felmerült controversiákat. Azzal — hogy hűtlenségnek, felségjogbitorlásának vétetett e bűntett; az alany kérdése is meg van határozva. Fölösleges volna hazai viszonyunk azon anomáliáját is bővebben tárgyalni, mely szerint a magyar állam azon területén, a melyen hazai törvényeink állíttattak helyre: a pénzjegyek hamisítása nem a törvény, hanem az 1818. évi febr. 9-ón kiadott helytartótanácsi intézmény alapján képez büntetendő cselekményt, s ezen alapon büntettetik; sőt az ezen bűntett bírósága iránt is> legelőször az 1871: 31. t. ez. rendelkezett. Az 1843. évi törvényjavaslat megkülönbözteti a hamis fémpénz-készitést vagy a fémpénz hamisítását, a bankjegy, az állampapír s a társulatok papírjainak hamisításától. Az előbbiről a 35. fejezet, mint külön bűntettről intézkedik: — a bankjegy s hasonló papírok hamisítását ellenben, „a hamisításról szóló 33-ik fejezetbe, s tulajdonképen ennek a szorosabb értelemben vett okirathamisítást tárgyazó 330—342. §§. között — a 333-ik §-ába vette fel. Beccaria halhatlan érdemeinek egyike: hogy a pénzhamisítás természete iránt oly sokáig uralkodott alapfelfogás — ámbár nem egyszerre — de fokonként az egész polgárosult világban megváltozott, s hogy a régi helytelen felfogásnak megfelelő törvények, a józan ész kivánatán alapulók által váltattak fel. „A pénzhamisítót — mondja a nagyszellemü roformátor — korántsem vezeti azon szándék, hogy felségjogot ejtsen hatalmába, hogy felségjogot gyakoroljon, illetőleg bitoroljon: hanem hogy mások érdekeinek rovására, tiltott módon gazdagodjék. Hogy ez bizonyos fejedelmi jog felhasználásával, illetőleg sérelmével hajtatik végre: magát a cselekményt ép oly kevéssé qualificálja felségsértésnek, mint a hogy az orvvadászat, oly helyen, a hol a vadászat fejedelmi regáljogot képez, nem minősíthető a felségjog elleni bűntettnek." Beccaria ezen tanítása nyomán mindazonáltal ismét többféle elmélet fejlődött ki. Elvesztvén ugyanis hütlenségi jellegét: a pénzhamisítás majd a csalás, majd a lopás, majd pedig a hamisítással minősített lopás közé foglaltatott; sőt ketté is osztatott e bűntett, s részben mint csalás, részben mint lopás — de mindkét esetben mint a megjelölt büntettek súlyosabb esete büntettetett. „Ce n'est qu'un vol accompagné d'une circonstance trés aggravante u , monda a franczia kamarában a büntetőtörvénykönyv némely intézkedéseinek 1832-ben eszközlött revisiója alkalmával, a bizottság előadója.
