Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

316 286. szám. nalazottnak a bűntett tényálladéka s több tekintetben enyhébbnek — a visszaélések büntetése. Az 1848: XVIII. t. ez. 3. §.-sza hiányzik a jelen fejezetből; a 4. §-nak azon kitétele, mely szerint a bűntett tényálladékát képezi, ha valaki „a törvényes /elsőség eUeni engedetlenségre lázit" szorosabban van körülírva az által, hogy a jelen törvényjavaslat, nem a felsőséget mint olyant veszi a bűntett objectumául: hanem csupán a törvény s kormány „kötelező", vagy a hatóságnak, illetékessége körében kiadott rendeleteit, illetőleg „meghagyásait." A felsőség iránti puszta engedetlenség, melyben az 1848: XVIII. t.-ez. a büntetendő cselekmény objectumát látja, egészen más, mint az, a miről a törvényjavaslat szól; amaz sokkal tágabb, mint a törvényjavaslat 168. §-ának constitutiv eleme. És ezen sokkal szorosabb értelmezésű cselekmény büntetésének maximumát 4 évi fogházról ós 2000 frt. pénzbüntetésről: 2 évig terjedhető államfogházra és 1000 frtig terjedhető pénzbüntetésre szállította le a jelen törvényjavaslat. A büntetendő eselekmények helyes graduatiója szempontjából: „a király személye elleni sértés" megkülönböztettetett, a király személyének sérthetetlensége elleni „kikelése-tői —'illetőleg a sórthetlenség elvének nyilvános megtámadásától; s míg az 1848: XVIII. t. czikk. 7. §-a szerint mindkét eset 6 évig terjedhető fogsággal és 3000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik: addig a jelen javaslat 170. §-a 5 évig terjedhető államfogházzal bünteti ugyan azt, a ki a király sérthetlenségét megtámadja: de a felség személyének, habár nyilvános, habár sajtó utján elkövetett megsértése ellen, a 138. §. csak 2 évig terjedhető államfogházat állapit meg. Az egész fejezet a nyilvánossággal való visszaélést tárgyazván, nem volt mellőzhető a kérdés: vájjon meghatároztassék külön rendelkezés által a törvényjavaslatban, hogy mi tekintetik nyilvános közlésnek ? vagy pedig az ennek léte vagy nem léte fölötti határozat, mindenik concret esetben a bíró cognitiojának hagyassék fenn? A törvényjavaslat első szövegében felvétetett a nyilvánosság tüzetesebb meghatározására vonatkozó intézkedés; de ez is negatív alakú lóvén, nem azt jelentette ki: hogy mi képez nyilvános közzétételt ? hanem csak azt: hogy mely közzététel nem tekintetik nyilvánosnak ? Annak megállapítása tehát, hogy mi tekintetik nyilvános közzétételnek — az első javaslat 170. §-a szerint is, csupán következtetés utján „a contrario

11 lenne elérhető A módosított szövegben elhagyatott ezen dispositio, mert kimerítő meghatározást nem nyújt, és így: a határozmány a czél mögött maradna. A hol ezen szó „nyilvános" használtatik a törvényben: ott mindenütt, nemcsak a titkos — hanem a „magán" fogalma is ki van zárva. A nyilvánosság nem mindig függ a helytől: sőt nyilvános helyen — például utón történhetik valami, a mi azért, mert senki sincs, vagy csak 2—-3 ember van jelen: a nyilvánosság eriteriumát nélkülözi. Az átalános meghatározást nélkülözhetővé teszi a 167. §. szövege, mely a szóbeli közlésre követeli, hogy a „gyülekezetben nyilvánosan

11 történjék. A gyülekezet tehát, — már maga kifejezi a nyilvánosságot; de azon kivül megmondja még a szöveg: hogy nem elég, hogy a nyilatkozat a gyülekezetben ejtetett legyen ki, mert a gyülekezetben 2. vagy 3. szomszéd közt folytatott magánbeszélgetés, vagy az ezekhez intézett felhívás; nem tekinthető nyilvánosnak. A mi pedig az írás vagy nyomtatvány terjesztését, illetőleg közzétételét illeti: alig lehet föltételezni, hogy csupán az azokkal való közlést, a kikkel a közlő családi vagy baráti vagy üzleti viszonyban áll: nyilvánosnak fogja tekinteni a bíróság. Erre vonatkozólag gyakorlatunkban sem merült fel panasz. A fődolog — mely az első szöveg 170. §-nak elhagyására nézve irányadó volt, az: hogy ez által nem merittetik ki a kérdés. Különösen a „terjesztést" illetőleg nincs megmondva s nem határozható meg: hány példánynak idegenekhez való küldése, felel meg a nyilvánosságnak, s képez terjesztést? Öt vagy hat példány szétküldése — habár azok nem intéztetnek baráti, vagy családi viszonyban levőkhöz: meg nem felel még a terjesztés eszméjének akként, hogy ezzel a nyilvánosság is jellemeztessék. Tiz, húsz