Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

314 , 286. szám. VI. FEJEZET. . A törvény, a közhatóságok vagy a kezhatósági közegek elleni izgatás. Félre nem ismerhető fontos köz- és magánérdekek követelik: hogy a jogrend ne csupán a brutális erőszak ellen oltalmaztassék, hanem hogy azon veszélyek ellen is kiterjedjen a törvény oltalma, melyek az állam- és társadalom- ellenes eszméknek nyilvános terjesztéséből, a szenvedélyeknek az állam és intézményei elleni szitásából származnak. Tagadni nem lehet, hogy az eszmék szabad közlése, a minek legszebb vívmányait köszönheti az emberiség, ép oly ártalmassá válhatik, mint a tüz, mely világit és melegít, de mely ellenőrizetlenül ós féktelenül csapongva, igen gyakran nagy szerencsétlenségeknek, sok nyomornak, és pusztulásnak lett már okozója. Nincs is a polgárosult világban oly törvényhozás, mely az eszmék szabad közlésével űzött visszaéléseket ügyeimen kivül, mely a társadalmat e veszélyekkel szenén, oltalom nélkül hagyta volna. Kétségtelenül nehéz a feladat, melylyel e kérdésben szemközt állítva találja masy a müveit állam. Mennél emelkedettebb szellem lengi át a kormányok és törvényhozások felfoptsát, mennél mélyebben behatnak azon természetes, de a fölületesség felszínén meg nem látható erkölcsi viszonylat felismerésébe, mely a valódi erőt és a szabadságot, mint egymást föltételező két elemet egymással egyesíti: annál óvatosabbak, annál félénkebbek azon vonal meghúzásában, mely a bűnös eszmét, — illetőleg a tiltott közlést — a megengedettől elválasztja. De legyen a feladat bármily nehéz, lelkesüljön a törvényhozás ós a társadalom bármiként az eszme, a gondolat, az érzelem közlésének szabadsága mellett: azon kötelességét nem tagadhatja meg, hogy a megállapított jogrendet a romboló eszmék izgató terjesztése ellen, a szabadságot a féktelenség ellen, a családot a vad ösztönök szabad csapongásának tana, a tulajdont a rablás elve, az erkölcsöt az erkölcstelenség állítólagos joga ós doctrinája ellen megvédje. Az állam ezen joga és kötelessége nem vonható kétségbe, s ha sikerült is a fanatismusnak és az anarchiának, saját czóljaira egy állítólagos átalános igazságot készíteni, melylyel az államnak e jogát és kötelességét ostromolhatni véli: az „indeterminismusnak" elve mindaddig nem számithat érvényre, mig józan értelem, higgadt megfontolás fognak uralkodni az államok ügyeinek vezetésében, mig a feladatok. tudata lesz irányzója annak, a mit az állam rendel, s a mit tilt és büntet. Azon kérdés, hogy külön törvény alkottassók-e a nyilvános közlésekkel űzött visszaélések ellen, csakis másodrendű azon kérdéssel szemben: hogy bizonyos eszméknek nyilvános közlése, bizonyos intézményeknek szavak általi nyilvános megtámadása, büntetés terhe alatt tiltassék-e vagy nem ? Francziaországot illeti az érdem: hogy az eszmék nyilvános közlése által elkövetett visszaélést, minden kiágazataiban felismerte, s az 1819-ik évi sajtó-törvényben, a nyilvános közzétételek különböző módjainak — a nyilvánosan kiejtett szó, a nyilvánosan terjesztett irás, a sajtó vagy képes ábrázolat által foganatosított bűnös közzétételeknek büntető tekintetben azonosságát világosan felismerte ós ugyanazon büntető-szabály alá foglalta. Az 1819-ik évi franczia sajtótörvény a változó idők viszontagságaihoz s a politikai áramlatok hullámzásaihoz képest többrendü változásokon ment keresztül; egyes rendelkezései módosíttattak, több rendelkezések a létezőkhöz adattak, a büntetendő közlések területe tágittatott; de ámbár majd a reactio, majd a szabadság nevében hozattak intézkedések — mégis alig tagadható, hogy, eltekintve némely túlzásokat — az 1819-iki sajtótörvény alapeszméje és főbb intézkedései tartós és valódi összhangzásban vannak az állam érdekével és a szabadsággal. Csakis e körülménynek tulajdonitható: hogy az a mi e törvényben lényeges — az egymást felváltó forradalmak és változó kormányrendszerek, az egymást követő alkotmányok romjain és alakításain keresztül is fenntartatott. Csak ezen körülménynek tulajdonitható: hogy az