Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 313 De a most emiitett ismérvekből származik azon folyomány is: hogy a közhivatalnoknak hivatali kötelességei teljesítésében, oly bátorsággal kell birnia, a mily buzgalmat feltételez benne az állam, vagy a közhatóság, midőn őt — hivatali hatáskörében a közügy erélyes, komoly, és határozott előmozdításával megbízta. Ezen — mindenik közhivatalnokban ós hatósági közegbén feltételezett tulajdonságokkal elleniében áll a gyáva megfutamodás egy képzelt veszély elől ; a hivatali kötelesség rögtöni elhagyása a miatt, mert egy élénkebb — talán egy durvább szó, lehet, hogy az eljárás által szenvedőnek izgatott magatartása, kényelmesebbé teszi a desertiót, mint a kötelességnek erélyes komoly határozottsággal és nyomatékkal való teljesítését. Ez utóbbi esetre tehát nem lesz alkalmazható a jelen fejezet. Nem hagyatik ugyan büntetlenül, a közhivatalnok ellen, ennek hivatalos eljárása alatt, vagy e miatt elkövetett sértés, megtámadás, vagy rakonczátlanság, habár ez nem emelkedett a 1.2. §-ban megjelölt fokig: de arra nézve, hogy a fenyegetés a hivatalos eljárás abbanhagyásának, ve v szabályellenes teljesítésének okául fogadtassék $1: a fenyegetésnek — a kényszerrel azonos foMkkivá ntatik. K Azon kétely, mely az úgynevezett „passiv ellenállás"-m nézve a német büntetőtörvénykö-M' 113. §-ának szövegéből felmerült: a jelen törvényjavaslat 161. és 162. §§. által ki van zárva. Nem* az ellentállás: hanem a hivatalos cselekmény foganatosításának erőszak vagy erőszakkal való fenyegetés általi akadályozása, vagy a tettleges kényszerítés, és a bántalmazás büntettetik a jelen törvényjavaslat idézett szakaszai szerint. Ha valaki a földre fekszik, hogy a rendőr ne vihesse el őt; ha valaki bezárja az ajtót, vagy ahhoz támaszkodik, hogy a közhatósági közeg ne hatolhasson be: ez nem képez erőszakot, s nem tartozik a jelen fejezet alá. Egy reflexiót még szükséges megtennünk. A nemzetközi jogászok részéről, az ujabb időben gyakrabban fölmerül azon igény : hogy a külállam közegei ellen — ezek hivatalos működésében, } llföldon elkövetett erőszak is — a mennyiben érmek folytán hivatalos eljárásiakban akadályoztatnak v <\y kényszeríttetnek : a belföldi törvényhozás által épen ugy büntettessék, mintha a cselekmény bejötdbn, az itteni hatósági közegek ellen követtetett volna el; sőt vannak kitűnő jogtudósok, a kik a német büntetőtörvénykönyv hatodik fejezetét ezen értelemben magyarázzák. A jelen törvényjavaslat általános részének indokaiban megemlittetett már: hogy ez nem a mi álláspontunk. Mindig elismertük, hogy mindenik civilisált állam köteles az általános erkölcsiséggel ellenkező büntettek megbüntetésére a többi államoknak segélyt nyújtani; elismertük, hogy ezt nem csupán ideális erkölcsiség-szempontból teszi az állam, hanem hogy ezen eljárása által saját érdekét is hatályosan mozdítja elő, és saját polgárainak személy- és vagyonbiztonságát bizonyos fokig a polgárosult világ védelme alá helyezi. De a mint ezt teljes készséggel elismertük, s folyományai a jelen törvényjavaslatba is beiktattattak : ugy más részről azon nézet uralkodott e javaslat megállapításánál, hogy mindenik állam politikai intézményei annyira kizárólagos sajátjai az illető államnak, hogy azok oltalmára más államoktól nem kívánhat segélyt. Vannak a nemzetek jogát érintő némely különös büntettek, melyek ha belföldi által valamely külállam ellen követtetnek el: a tettesnek hazájában is büntetés alá vonatnak. Ezek kivételes esetek, s szorosan körvonalozvák. Ezek azok, a melyekről a III. fejezet indokainak végén tétetett említés: de ennél tovább nem terjed ki a nemzetközi oltalom. Egyik állam sem bünteti a másik állam honosát, ha ez hazájában felségsértési követ el (kivéve a fejedelemgyilkosságot, a mi nem politikai bűntett); annál kevésbé kívánható ós igazolható: hogy a külföldi hivatali közegek hivatalos eljárásának akadályozása miatt tegye mozgásba büntető hatalmát. De ha nem bünteti a külföldit, a ki saját hazájának hatóságai ellen követ el erőszakot: hogy büntethetné saját alattvalóját, ha ez külföldön tartózkodása alatt, a külföldi hatóság ellen követte el e cselekményt, s mielőtt ott megbüntettetett volna, sikerült neki hazájába viszszatérni. KÉPV. H. IROMÁNY. 1875-1878. VII. 40