Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

312 286. szám. — a fenyegetés választja el. A biró kérdezni fogja: mit ért a törvény a fenyegetés alatt ? sőt a fenyegetésnek a 163. §-ban adott meghatározása által sem enyészik el a kérdés. Egy literaturát képeznek a monographiák és értekezések, melyek tárgyul tűzik ki a büntetendő fenyegetésnek fogalommeghatározását. Milyennek kell lenni a fenyegetésnek : hogy az elhatározóvá váljék a fenyegetettre nézve s a biró azt mondhassa ki: hogy a fenyegetett személy az ellene gyakorlott erő hatása alatt állott s cselekvése, illetőleg mulasztása, ezen psyehikai erő kényszere által okoztatott? Elegendő-e, hogy a tettes bármely bűntettnek vagy vétségnek elkövetésével fenyegetődzik ? például hamis vagy való feladással, rágalmazással stb. ? Megállapitja-e a fenyegetést: ha a veszély, mely kilátásba helyeztetett, csak később lett volna bekövetkezendő? Objectiv ismérve a fenyegetésnek, vagy annak subjectiv hatása a fenyegetettre, veendő-e alapul a veszély léte vagy nem léte fölötti határozatnál? íme a kételyek — a controversiák egész serege! Mindenik pont, mely felemlittetett, ismét számos vitás kérdést rejt magában. Habár csupán futólag foglalkozik valaki a fenyegetés objectiv vagy subjectiv szempontjaival, első tekintetre látni fogja azon nehézségeket, melyekkel a törvény szövegének • egyik vagy másik irányban való megállapításánál rneg kellene küzdeni. Vannak emberek, a kiknek bizonyos tekintete, szemük mozgatása, a homlok ránczainak összehúzása, egy intése sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint másoknak egész szóözönnel, a legnagyobb ingerültséggel kifejezett fenyegetődzései. Ki határozza itt meg előzetesen — objectiv ismérvek szerint a veszély létét vagy nem létét? Mit mondhat a törvényhozó, hogy megállapítása az esetek számtalan alakzataira alkalmazható és helyes legyen? Hogy fogja kifejezni a törvény azon valódi imminens veszélyt, melytől az egyik esetben egészen alaposan tarthat a fenyegetett azon okból, mert a fenyegetőnek arczán bizonyos mozgás vonult át? És ellenkező esetben, hogy fogja körülírni a törvény a veszély hiányát, midőn a fenyegető a legerősebb esküvel erősítette, hogy az ellene végrehajtást intéző hivatalnokot rögtön agyonlövi? De a subjectiv szempontot véve: azon gyáva embernek alaptalan remegése, a ki egy hangosabban kiejtett szótól megijed s mindent abbahagyva megfutamodik: elegendőnek tekintetik-e annak elfogadására, hogy a megfutamodott fenyegetés által akadályoztatott hivatalos kötelességének teljesítésében? De ha az említett körülmények között, a megfutamodás nem állapítja meg a kényszert, akkor előáll azon második kérdés : mily fokúnak kell lenni a közhatósági közeg bátorságának, melynek kifejtése után — ha magát fenyegettetve látva, a reá bizott hivatalos cselekményt félbeszakítja — megállapítottnak tartasséK: hogy feladata teljesítésében csakugyan a fenyegetés által akadályoztatott f Elég e kérdéseket megemlíteni, hogy mindenki előtt világos legyen, hogy a törvény nem felelhet ezekre részletes tüzetességgel. A törvény — nem.képes a lélekállapotok intensivitásának felismerésére scalaszerü mértéket felállítani ; a mit a törvény tehet, s a mi feladata: az abból áll, hogy a cselekményt főbb — külső vonásaiban, és az ezáltal előidézett helyzetet, megjelöli. A fenyegetés — a törvényjavaslat értelmében — az erö által végrehajtott cselekmények közé tartozik ; lételeme tehát: az erő, s hatása is csak attól függhet: hogy erő gyákoroltatott-e ? A törvény — már ezen oknál fogva is — valódi fenyegetést tételez fel, vagyis olyat, mely a létező viszonyok között elegendő arra : hogy a fenyegetettben felébreszsze azon veszély bekövetkezésének félelmét, melylyel fenyegettotett. E veszélynek a törvényjavaslat szerint közvetlennek kell lennie, rögtön bekövetkezhetőnek : mert az, a mi a hivatali cselekmény bevégzése után később néhány nappal bekövétkezhetik: az a hatósági intézkedések alkalmazása által elhárítható. Az ily veszély nem alapos oka a hivatalos kötelesség elmulasztásának, vagy nem helyes teljesítésének. Végre a törvény bűntettel vagy vétséggel való fenyegetést tételez fel : például gyilkossággal, gyujtogatással való fenyegetést.