Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.
286. szám. 311 Az 1462: 2. t.-cz. S. %-a még az ítéletek ellen saját hatalmukból ellenszegülőket is: a hűtlenség alá esők közé sorozta. Az 1543 : 30. törvényczikk azokat, a kik a birói Ítéletek végrehajtásában eljáró királyi embereket, az alispánokat, a szolgabirókat megverik, megölik, megkínozzák, vagy hacsak megsértik — „injuriis ajfecenmt", szintén halállal bünteti. De a jelenleg fennálló 1723: 10 és 11. törvényczikkek is halálbüntetést rendelnek mindazokra, „a kik az ország rendes hiráit hivatalos eljárásukban erőszakkal letartóztatják. Számtalan törvénynyel támogatható : hogy a közhatóság más közegei ellen is — azok hivatalos eljárásában elkövetett erőszak — vagy mint „actus majoris potentiae, u vagy mint „violentia" súlyos büntetésekkel sújtatott. Annak kimutatása sem ütköznék nagy nehézségbe: hogy a különbség, mely a „lázadás" és a közhatóság elleni erőszak, mint a büntetendő cselekmények két külön speciese közt a jelen törvényjavaslat IV. és V. fejezetében tétetett — habár nem ily tüzetesen kifejezve — már régi jogrendszerünkben is felismertetett. Azon közös jelleme a két bűntettnek pedig, hogy mindkettő az állam ellen intézett támadást képez : törvényeinknek ugy szószerinti szövegéből, valamint jogtudósaink tanításaiból kétségtelenné válik. „Objectum eriminis vis publicae esse securitatem civitatis u — mondja Vuchetich — quod si illa majori cum'impetu et cum perturbatione populi fiat indubie convertitum in notam infidelitatis, si quidem hoc modo reus evidenter semet erigit contra statum publicum Regni, quod sensui art. 9. 723. conforme est, et tunc poena infidelitatis coércetur. „Omnis reliqua vis autem convertitur in actum majoris et minoris potentiae, aut degenerat in aliud aliquod delictum nominatum. Es ámbár kétségbe lehet vonni Vuchetich azon tanát, hogy a. köznyugalmat megzavaró erőszak — ezen sajátságánál fogva hűtlenséget képezett volna; mert tekintve különösen az 1655: 76. törvényezikket, ezen nézet nemcsak nem támogattatik, hanem világosan kizáratfk; de annál erősebb támogatást nyer hazai tudósunk azon tana : hogy a közhatóság elleni ellenszegülés, illetőleg erőszak, régibb törvényeink szerint is több — egymástól különböző bűntett elemét képezte. Más volt ugyanis a „seditio", a „proditio", a „rebellió", a melyről az 1514-ik évi törvényczikkek szolanak; továbbá az 1556: 23. törvényczikkben, de kivált az 1655: 76. törvényczikkben emiitett „rebellió" ós „proditio" ; ós egészen más, az előbbiektől tényező elemeire, valamint bünösségi fokára nézve különböző „actus majoris potentiae" ; de végre mindezektől lényegesen különbözött az egyszerű „violentia". Főbb vonásaiban hazai jogunk régi fejleményét követjük tehát, midőn a lázadást és a közhatóság elleni erőszakot egymástól megkülönböztetjük; valamint a hazai jogfejleményt követi a törvényjavaslat abban is : hogy a lázadást, a közbéke megzavarásának legvakmerőbb és legveszélyesebb eseteire korlátozza és hogy az ezen korlátok közé szorított büntettek csoportjából kiveszi az ezeknél csekélyebb beszámítás alá eső cselekményeket : a közhatóságok szabályos cselekvését megzavaró erőszak és kényszer eseteit. Nem újítás, hanem inkább csak rendszeresítés, a mit a törvényjavaslat kérdéses fejezete tartalmaz; nem képeztetik ez által egy — eddig nem ismert neme a büntetendő cselekményeknek; nem tágittatik ki természetes és jogos határain tul a büntető jog területe : hanem csupán tüzetesebben iratnak körül és határoztatnak meg a büntetendő cselekmények s ezek különbségei szerint — az igazság és a humanismus irányzata után állapittatnak a különböző — a fennálló törvényekben meghatározottaknál sokkal enyhébb' büntetések. Az egyes szakaszok indokolása fölöslegesnek mutatkozik, csupán a „fenyeget és 11-XQ vonatkozólag lesz még szükséges megemlíteni azon álláspontot, mely a törvényjavaslat szerkesztésénél e sokat vitatott kérdésnél irányul szolgált. Az egész fejezeten végig vonul „a fenyegetés' 1 mint • tényező-elem; a büntettet a megengedett cselekménytől vagy pedig egy más — enyhébben büntetendő cselekménytől több esetben
