Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

310 279. szám. organismus nélkül; ez pedig föltételezi: hogy az állam hatalmának kezelői, e hatalom alkalmazásában, az állam akaratát juttassák érvényre. De föltételezi azt is, hogy az államnak a törvényekben kimondott, vagy a törvény elveiből származó akarata, ellenállás nélkül érvényesüljön. Föltételezi ezen eszme, hogy tudatlanság, féktelenség, személyes ösztönök eszközévé ne alacsonyittassék az állami közerő, a közhatóság tényezőire és közegeire bizott állami functio; de épen ugy föltételezi s a társadalmi lét lehetőségének postulatuma az is: hogy az egyesek nézete, óhaja, akár önzése vagy gonoszsága, akár pedig phantasticus eszmények és czélok által sugalmazott féktelensége, ne tehesse magát az állam szerves intézményei által alakított és szabályzóit hatóságok cselekvésének urává. A büntetőtörvénykönyvnek feladata lévén minden jogot, és igy első rendben az állam jogát is, a mennyiben az a jog másik ágazatában elegendő oltalomra nem talál, védbástyaival körülövezni; e szempontból nem lehetett figyelmen kivül hagyni, a rendbontó féktelenség ezen eseteit sem. Az V. fejezet intézkedései egyenes kiágazásait képezik a IV. fejezet intézkedéseinek: tárgyuk épen ugy mint amazoké: az állami rend ; a különbség az, hogy az előbbi fejezet 150. §-ában meghatározott cselekmények főbb tényezőiben támadják meg az állami hatalmat: mig a jelen fejezetben meghatározottak nem a törvényhozás, s annak alkatrészei, s nem is az összes ministerium ellen: hanem az egyes ministerek, a közhatóság, s ezek közegei ellen intéztetnek. A további különbség az, hogy a Seditio-nak második — a 151. §-ban megjelölt tárgya, t. i. a polgárok egymás elleni tömeges felkelése — a jelen fejezet tárgyát nem képezi. Ez utóbbiból következik azon különbség: hogy t. i. a IV. fejezetben meghatározott cselekmények csak is csoport — „túrba" által követhetők el: mig a jelen fejezet szerinti büntetendő cselekmény alanyává egyes személy is válhatik. A véghezvitel módját illetőleg szintén rokonság van a két fejezetben foglalt büntettek között, a mennyiben az utóbbiak is csupán erőszak vagy fenyegetés által foganatosíttathatnak; miért is a „crimen vis" faját képezik. Az erőszak mindazonáltal tágabb értelmében veendő, mely a „vis comptdsivá"-t az erőszakkal való fenyegetés által gyakorlott kényszert is átfoglalja. A törvényjavaslat V. fejezete alá tartozó cselekmény fog fennforogni: ha egy csoport, vagy egyén kényszert gyakorol valamelyik ministerre, közhatóságra vagy ezek közegeire a végett, hogy ezek vagy ekként határozzanak, a mint az erőszakoskodó csoport, vagy egyén akarja; vagy hogy ezek tartózkodjanak a határozástól; vagy pedig hogy hivatásuk körében intézkedjenek, illetőleg- hogy mellőzzék az intézkedést, vagy változtassák meg azt akként: a mint ezt az ellenük erőszakot gyakorló egy vagy több személy óhajtja. A bűntett fogalma a mondottak után: a törvényes hutóság cselekvésének, a jogtalan er'ó kényszere alá helyezésében áll. Az erőszakot gyakorló akaratának irányzó szabály gyanánti elfogadására kényszeríti a közhatalom kezelőit, s ez által a közhatalmat saját ösztöneinek, szenvedélyeinek, vagy érdekeinek szolgájává törpiti. Hogy ez büntetendő cselekmény: a fölött kétség nem foroghat fenn. Kendezett állam nem tűrheti el a rakonczátlanság ily féktelenségeit. Ez az erőszak jogának elismerése, a jogrend és a szabadság fennállásának lehetlenitése volna. Régi törvényeink szerint is büntetendő cselekményt képezett a hatóság és annak közegei elleni erőszak: sőt egyik része az idetartozó bűntetteknek, a hűtlenség alá esett. Hütlenségi büntettet követtek el ugyan is, nem csak azok, a kik az ország biráit vagy ezek helyetteseit meggyilkolták; hanem azok is, a kik azokat megsebesítették, tettleg bántalmazták vagy személyes szabadságuktól megfosztották — a mint ez a III. k. I. r. 14. czimének 11. §-ából kitűnik. Ugyanez rendeltetett az idézett törvény 13. §-ában azok ellen: a kik a király emberét, a káptalan vagy Oonvent küldöttét megölték, megsebesítették vagy megsértették.