Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.
300 286. szám. földiek ellen pedig a hostilitas helytelen kitágításából és analógiájából indult ki. Az újkor felfogása nincs összefüggésben a megtámadó honosságával s e szerint teljesen független a hűségi szemponttól. Ez a lényeges különbség a régi és az uj felfogás között; s ebben van megfejtése annak is, hogy a régi alapokon hasztalan kiséreltetett meg a két iránynak caracteristicus jelleg általi megkülönböztetése. De azon alapokon sikertelennek kellett lenni azon fáradságnak is, mely ozélul tűzte ki a két bűntett alanyának helyes meghatározását s mindkét irányban helyes jogi elvből származó, helyes körvonalak által körülírni az államnak külföldiek elleni büntető-jogát. Ezen különbség ismeretes volt az 1843-iki javaslatunk szerzői előtt is, a minek legfényesebb bizonyítéka, hogy a 47-ik fejezetben meghatározott cselekmények megjelölésére ezen jellemző kifejezést „Hűtlenség 11 használták, Annál nagyobb kár, hogy a 43-ik fejezet czimfeíiratnak megállapításánál nagyon is ragaszkodtak a német Hochverrath — Felségárulás elnevezéshez, holott tudták, hogy e bűntett jellemvonása nem az árulás — minthogy ez nem tételezi fel a hűség megsértését vagy is — árulást, és alanya belföldi és külföldi egyaránt lehetvén, a külföldi is épen ugy és ugyanazon büntetéssel büntettetik, mintha belföldi volna. Más kérdés azonban az: hogy a külföldi, mindenik esetben büntetlenül követheti el a III. fejezetben meghatározott cselekményeket. Erre nézve megfelelnek a 143. §., valamint a 144., 145. §§. rendelkezései. A III. fejezet két-nemü árulásról szól: a katonai és diplomatiai árulásról. A ki hazája ellen fegyvert fog, vagy az ellenséget saját hazája ellen segiti: az hűtlen, hazaáruló az örök igazság változatlan törvényei szerint, s annak tekintetett mindig és mindenütt, a midőn ós a hol az erkölcsi fogalmak természetellenes felforgatása nem zavarta meg az értelmet s a hazafiság eszméjét. E bűntett alanya tehát csak az lehet, a ki saját hazáját elárulja, vagy is, a ki hűségre kötelezett fia azon hazának, mely ellen az ellenséget segiti. Ez az ug € ynevezett katonai árulás. A diplomatiai árulást szintén csak oly személy követheti el, a ki hűségre kötelezve van, de a kötelezettség nem természeti, vagy éhez hasonló viszonyból, hanem conventióból származik, amennyiben az, a ki azt elköveti — habár külföldi is, de különös megbízást, hivatalt vállalt azon államtól, melynek a hűség köteléke alatt elvállalt e megbízását, megbízója elleni árulásra használta fel. A cselekmény tehát ezen sajátságánál fogva joggal foglaltatik a hűtlenség szempontja alá, s ezen eszméből folyik, hogy a bűntett alanya külföldi is lehet. Az úgynevezett katonai árulás miatt külföldiek ellen a hadi szabályok alkalmazandók. A háboru-jog nemzetközi jog lévén, azokra nézve, a kik csupán nemzetközi szabályokat tartoznak irányunkban megtartani, csakis ezen jognak szabályai jöhetnek, de ezek teljes joggal is jönnek alkalmazásba. E tekintetben nem tesz különbséget, vájjon a tettes a mi területünkön tartózkodott-e akkor, midőn a büntettet elkövette, valamint az sem, vájjon hosszabb vagy rövidebb ideig tartózkodott-e itt? A kérdés az, hogy nem magyar honos, vagy nem honosa az osztrák-magyar monarchiának? Ezen szabály határozza a 6. §. első bekezdésének, valamint a 8. §. 2. pontjának rendelkezését. „In totó juris ordine specialia derogant generalibus." m A 140, §-h o z. A hűtlenség bűntettét követi el és 10 évt'öl 16 évig terjedhető fegyházzal büntetendő azon magyar honos: a ki valamely külhatalom kormányával szövetkezik, vagy azzal közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe bocsájtkozik a végett, hogy azt a, magyar állam vagy az osztrák-magyar monarchia elleni ellenséges cselekményre birja- valamint az is: aki valamely külhatalmat az osztrákmagyar monarchia elleni háborúra indítani törekszik.
