Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-171. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottságnak jelentése, a svajczi szövetséggel 1875. évi deczember 7-én a letelepedések iránt kötött államszerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában - 1875-172. A Deák Ferencz végtiszteletének rendezésére kiküldött bizottság jelentése

4 172. szám. tagjaiból egy 14 tagú albizottság küldetett ki a hozott határozatok értelmében szükséges részletesebb intézkedésekre és teendők végrehajtására. Ez albizottság tagjai a következők: Bánó József, Tisza Lajos, Szapáry Gyula gr., Móricz Pál, Kovách László, Márkus István, br. Ozegovics Lajos, Baross Gábor, Szivák Imre, gr. Szapáry István, gr. Zichy Victor, Báth Károly főpolgármester, Kammermayer Károly polgármester és Thaisz Elek főkapitány. A gyászesetről a két ház elnöke által aláirt értesitvónyekkel jan. 30-án táviratilag tudósittattak a törvényhatóságok, a horvát bán és a horvát országgyűlés elnöke és levélben a Budapesten levő cs. ós kir. főhadparancsnokság, és a m. kir. honvéd-főparancsnokság s a m. tud. akadémia. Ugyanez alkalommal a bizottság hasonlóul a két ház elnöke által aláirt s egy nyomatott példányban ide mellékelt gyászjelentést adta ki. E gyászjelentésből a két ház elnöke által aláirt levél kiséretóben kellő számú példányok küldettek a bécsi birodalmi tanács két házának elnökeihez a bir. tanács tagjai között kiosztás végett. Az albizottság javaslatára a bizottság megállapitotta s jan. 30-án kiadott ós egy nyomatott példányban ide csatolt hirdetményben a közönséggel is tudatta a gyásztisztelet rendjét és a rendőri intézkedésekre, a végrehajtó bizottság jóváhagyásával, kiadott és ide mellékelt hirdetményt tudomásul vette. A bizottság megkeresésére a két ház elnökei közösen aláirt levélben fölkérték a hg. prímást, bibornok Simor János esztergomi érsek ő eminentiáját, az egyházi gyász szertartások vezetésére, s a mennyiben őt ebben egészségi állapota akadályozná, a bizottság Samassa József egri érseket is fölkérte. A bizottság a főváros hatóságával egyetértőleg az üdvözült földi maradványainak ideiglenes nyughelyéül (t i. mig az állandó sírbolt fölépülhet) a budapesti (u. n. kerepesi) köz-temetőben a második kapuval szemben levő kápolnát jelölte ki, melyet a főváros e czélra készséggel átengedett s a bizottság — a mennyiben szükséges volt — átalakíttatott. A dr. Scheithauer Gusztáv egyetemi tanár által jan. 30-án bebalzsamozott holt test ugyancsak jan. 30-án Schwentner Mihály belvárosi plébános és apát által az egyetemtéri 2. számú házban a rokonoknak s a bizottság több tagjainak jelenlétében beszenteltetett, és 31-én reggel 6 órakor a bizottság három tagjának kíséretében a m. tud. akadémia palotájának — az akadémia által e czélra készséggel felajánlott s a bizottság által földiszittetett csarnokába szállíttatott, ott a ravatalra helyeztetett s a koporsó födele levétetett. A legelső, ki kegyeletes részvétót, a nemzet fájdalmában osztozását kifejezte és a fejedelmi elismerés koszorúját nyujtá Deák sírjára: a király ő Felsége volt. Ő Felsége jan. 29-éről a következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott a ministerelnökhöz intézni: Kedves Tisza! Deák Ferencz halála nagy gyászszal tölti el az országot. Én is mélyen meg vagyok hatva, s nem lehet, hogy ki ne mondjam, mily őszintén osztozom az általános fájdalomban, — mily sajnosán érzem magam is veszteségét e férfiúnak, ki egész életét a közjónak szentelvén, a trón és haza iránti hűsége, tündöklő jellemtisztasága és polgári erényei által oly nagy mórtékben kiérdemelte fejedelmének szintúgy mint polgártársainak bizalmát és szeretetét. Államférfiúi érdemeit a történet fogja megörökiteni. Hírneve az országban s annak határain tul is fenn fog maradni és emléke áldva lesz. Hálás elismerésem követi őt sirjába, melyre itt küldök egy koszorút. Kelt Bécsben, 1876. évi januárhó 29-én. Ferencz József s. k.