Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 205 vagy vétség elkövetésére sem büntettetik más esetekben, mint hogyha az nyilvánosan történt. (167—169. §§.) A gondolat nyilvános közlésének egyik leghatékonyabb s leggyakrabban használt, de nem egyedüli eszköze a sajtó, illetőleg az ez által készitett nyomtatvány; minthogy azonban nem egyedüli eszköze, nehogy a bűnös ós veszélyes gondolat, ha az a közzététel más eszköze által hozatik nyilvánosságra,- büntetlen maradjon, ez okból szükséges meghatározni: hogy milynemű közzététel tekintetik a büntetőtörvény értelmében olyannak, mintha az, sajtó általi közzététel vagyis nyomtatvány volna. A 4-ik §. ezt czólozza és értelme az, hogy a tudomány, a művészet, avagy az ipar körébe tartozó módok és eszközök bármelyike által többszörösitések, az egyéb föltételek létezése esetében, a nyomtatványnyal egyenlő közzétételeknek tekintetnek. Ide tartoznak tehát az iráson és nyomtatáson kivül, a vegyészeti, a plasticai, a mechanicai, a fényképészeti s hasonló más ismeretes, vagy ezentúl fölfedezendő módokon eszközlött mindennemű többszörösitések. Az 5-ik §-ho,z. A jelen törvény alkalmazásánál egy nap 24 órával, egy hét 7 nappal, a hó és az év pedig a közönséges naptár szerint számítandó. A törvényekre vonatkozólag az időszámításnak két módja ismeretes: a „naturális computatio 1-' és a naptári. Kétségtelen, hogy az első helyesebb és igy igazságosabb volna, ha az mondatnék ki, hogy az év 365 nappal számítandó. Ily megállapítás mellett kikerültetnék az, hogy ugyanannyi évre elitélt két ember közül az egyik több, a másik kevesebb napot tölt a fogságban. De ez sok nehézségekre, bonyolódott számításokra és sok esetben tévedésre adna okot; miért is a hónapok és évek számításánál nem bizonyos számú napok lefolyása, hanem a naptár vétetett alapulII. FEJEZET. Á jelen törvény hatálya terület s az annak alávetett személyek tekintetében. Sem a „territorialitas", sem a „perscmalitas" elve egymagában nem képes kielégitőleg meghatározni az állam büntetőtörvényei hatályának terjedelmét a terület s a személyek tekintetében. Annyi bizonyos ós senki által sem vonatik kétségbe, hogy midenik állam joggal bír, a saját területén elkövetett büntetendő cselekmények tetteseit — ha azok az ő hatósága alatti területen léteznek, saját törvényei szerint és saját közegei által büntetés alá vonni. Habár azok külföldiek volnának. De a területiség elvének ezen formulázása — mint ez első tekintetre szembeötlik — nem elegendő az állam büntetőtörvényei hatálykörének megjelölésére. Ezen elv szerint ugyanis az állam büntető hatósága, csupán az ő területén elkövetett büntetendő cselekményekre s egyszersmind az eljárás megindításakor azon állam területén létező egyénekre lévén korlátozva, több oly hézag marad betöltetlenül, melyet az állam törvényei intézkedések nélkül nem hagyhatnak. Joga van-e az államnak saját alattvalóját megbüntetni, ha ez nem az 6 területén, hanem külföldön követett el büntettet s a bűntett elkövetése után, mielőtt azért bűnhődött volna, hazájába visszatért f Joga van-e az államnak megbüntetni azon külföldit, a ki egy másik állam területén büntettet követett el s onnan büntetlenül menekülvén, az ő területén tartózkodik?
