Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

200. szám. 201 jelt sem ad: ámbár ethicai szempontból súlyos váddal terheli magát, de ezért a büntetőjog értelmében — felelősség alá nem vonathatik. Igen messze vezetne, ha ezen ép oly élénk, mint nagy arányokat öltött vitának, ha csak lényeges mozzanatait is kifejtenők; ennyire nem terjedhet az indokolás köre; ez a jogirodalom — az értekezések és a monographiák feladata. Annyit azonban szükséges megemlíteni, hogy a mulasztásnak mint büntényezőnek minden további körülírás nélküli befoglalása a büntetőtörvénykönyv átalános részébe, minthogy a kérdéseket meg sem érinti, félremagyarázatokra és zavarokra adna okot. Ezen felismerés következménye volt, hogy a legújabb német büntetőtörvénykönyvek átalános részében „a cselekvény és mulasztás

11 nem állíttatott többé egymás mellé. .. így az 1851-ik évi porosz b. t. k. 1-ső és 2-ik §§-ai csupán Handlung — cselekmény- . ről szólnak: „Kein Verbrechen, kein Vergehen und keine Uebertretung kann mit einer Strafe belegt werden, die nicht gesetzlich bestimmt war, bevor die Handlung begangen wurde". Az 1861-ik évi bajor b. t. k. átalános része sem emliti meg külön a cselekvést és a mulasztást; hanem 5-ik czikkében azt mondja: „A jelen törvénykönyvnek a büntetendő cselekményekről szóló rendelkezései: a büntetendő mulasztásokra is alkalmazandók. A törvényjavaslat előadója e czikkre nézve szükségesnek látta a kamara előtt kifejezni: hogy a büntetendő cselekményekről szóló rendelkezéseknek világos vonatkozása a mulasztásokra, csupán redactionalis fontossággal bir

u s a törvény egyik leghivatottabb magyarázója bővebben kifejtve az eszmét azt mondja: „Nem czélja ezen czikknek meghatározni azt, hogy mely mulasztások büntetendők ; itt csak az mondatik, hogy a mennyiben a mulasztás a büntetőtörvénykönyv irányzata szerint büntetendő: ez esetben közvetlenül a positiv cselekményekre megállapított szabályok a mulasztásokra is alkalmazandók". Hozzáteszi ezen iró: „hogy melyek azon mulasztások, a melyek egy bizonyos jogsértő eredményt hozhatnak létre: az nem fejezhető ki egy elvont tételben• ezen kérdés mindenik delictum tényálladékának megítéléséhez tartozik. A német birodalom büntetőtörvénykönyvének 1-ső §-sza nyíltan és szószerint szintén csak a cselekményeket emliti. „Eine mit dem Tode, mit Zuchthaus oder mit Festungshaft bedrohte Handlung ist ein Verbrechen stb. stb." Megemlítendő még a belga b. törv. könyv, mint a mely harmincz évnél tovább tartott előmunkálatok után 1867-ik évben lépett hatályba s a tudományos a tapasztalat eredményeitkiválólag érvényesítette. E törvénykönyv Első könyvének első fejezete sem a cselekményt, sem a mulasztást nem emliti, hanem egyezőleg a franczia büntétőtörvénykönyvvel, az „infraction

u — törvényszegés szót használja; hogy azonban a cselekménynek ós mulasztásnak körülírás nélküli egymás mellé állítása ezen törvénykönyv szerkesztésénél is öntudatosan mellőztetett: erre nézve a legvilágosabb bizonyítékot nyújtja az 51-ik czikk, mely a kísérlet fogalmát állapítja meg s melyben csupán cselekvésről „par des actes extérieurs

11 van szó, — a nélkül, hogy a mulasztásról említés tétetnék. Uj a zürichi büntetőtörvénykönyv is, melynek létrehozatala körül a bírálatra felkért Glaser munkájának nagy befolyása volt. Ezen törvény átalános részében sem állíttatnak egymás mellé a cselekvények és a mulasztások, a minek igazolására szolgál mindjárt az 1-ső §., mely így szól: „Eme Handlung kann nur dann mit einer Strafe belegt werden, wenn diese gesetzlich bestimmt war, bevor die Handlung begangen wurde". KÉPV. H. 1E0MÁNY. 1875-78. V. 26