Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

194 200. szám. „ Miért nem volna joga a törvényhozónak számitásba venni a büntetés megállapításánál ezen körülményt^ Ez nem tartozik többé az első, hanem a második bűntetthez és jellemzi a cselekvő erkölcsiségét." Es továbbá: „A büntetendő cselekmények egy osztályába tartozó cselekmények ismétlése képezi a viszszaesést: de ha a két törvényszegés mindegyike külön osztályokba tartozik, ez esetben nem létez visszaesés, mert nem létez ugyanazon nemű bűntett szokásos elkövetése,'' Ugyanezt mondja Rossi is: „A visszaesés a bűnösség sídyositása, az ugyanazon nemű bűntett elkövetése miatt." Határozottan nyilatkozik ez iránt Antonio Vismara: Della Recidiva nei reati czimü munkájában : „lényeges, hogy a megbüntetett és a következő cselekmény között elvi egység, ugyanazon erkölcsi rugó és a czélok rokonsága létezzék; a visszaesés nem jöhet számitásba a büntetőtörvényben, csak ha a tettes ,,in e isdem sceleribus persev eret." Ugyanezen tant képviseli, habár kissé kiterjedettebb értelemben, Bemer is. Még csak John tanárt hozzuk fel, mert ebben a jelen törvényjavaslatnak e tárgyban elfogadott elve, ugy annak methodusa is praegnans indokát leli: • „Somit bliebe nur noch die Frage übrig, ob der Strafsohárfungsgrund des Rückfalles beizubehalten sei, wenn man den Begriff des Rückfalls auf die wiederholte Begehung desselben Verbreohens beschránkt. „Der Grund für die Strafsehárfuog wird dann in der Neigung des Verbrechers zu finden séin, immerfort ein und dasselbe Verbrechen zu. begehen. Nun bestreite ich zwar nicht, dass cliese Neigung mit Bezúg auf einzelne Verbrechen beobachtet sei; ich bestreite nicht, dass eine derartige Neigung bei einzelnen Verbrechen eine erhöhte Bestrafung derselben nöthig machen könne. Aber diese Thatsachen führen zunáchst doch nur dazu, Straferhöhungen wegen des Eückfalls bei diesen einzelnen Verbrechen anzuordnen. Will man aber den Rückfall als einen allgemeinen Strafsohárfungsgrund aufstellen, so muss man die Thatsache beobachtet habén, dass jeder Verbrecher, gleichviel, welches Verbrechen or begangen habé, immer die Verbrecherische Neigung habé, dasselbe von Neuem zu begehen. Und das ist es, was ich bestreite." Az eddigi fejtegetés eredménye gyanánt megállapítottnak lehet tekinteni, hogy helyes az 1843-ik évi és a jelen törvényjavaslatnak a visszaesés kérdésében elfogadott azon elve, mely szerint nem mindenik megbüntetett egyén által később elkövetett büntetendő cselekmény minősiti a cselekményt visszaeséssé, hanem hogy erre, a cselekménynek, habár nem teljes azonossága, de legalább is az indokok és a megtámadott objectum hasonlatossága szükséges Eltér azonban a két javaslat az esetek száma tekintetében, melyekben a visszaesés annak fenn kiemelt következményeivel megáll api tta tik. A visszaesés legyakoribb esetét a vagyon elleni büntettek és vétségek képezik: rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás vagy orgazdaság; ezen büntettek mind az objectum természetére, mind az indokokra nézve azonos cselekményeket képeznek; ezekre nézve, a 327. § megállapítja a visszaesésnek nemcsak a büntetés kimérésére, hanem maga a cselekmény természetére és a büntetés nemének megváltoztatására kiterjedő hatályát. Ugyanez rendeltetik a 359. §. 3-ik pontjában a csalásra nézve. A többi esetekben a minimum és maximum közötti tér elegendő módot nyújt a bírónak, a visszaesés nagyobb bünösségi fokának mérlegezésénél, a megfelelő büntetést is megállapítani.