Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

192 200, szám. ság, kétségtelenül a legborzasztóbb bűntett és igazságos is, hogy ennek büntetetéseül halált állapit meg e törvény. De nem lehető-e s nem történt-e meg, hogy egy fia, anyjának meggyalázóját, a család végtelen szerencsétlenségének, sőt az atyja halálának okozóját, „előre megfontolt szádékkal" megölte ? És nem sértené-e az emberiség, jog és igazság érzelmét, ha ily esetben a fiút halálra itélnó a biró? A királyi kegyelem kétségtelenül módot nyújt a büntetés tulszigorának enyhítésére; de a helyes igazságügyi politika arra lesz irányozva mindig, hogy a Felség kegyelmét csak a legritkábban legyen szükséges felhívni s hogy a jogérzet ne kényszeríttessék a bírói ítélet igazságtalansága ellen — óvszernek és menedéknek keresésére. A visszaesés. A törvényjavaslat nem tartalmaz külön fejezetet a visszaesésről, hanem a különös részben jelöli meg azon és az azokkal rokon bűntetteket és vétségeket, melyek, ha oly egyének által követtetnek el, kik e cselekmények egyike miatt már meg voltak büntetve, a rendes büntetés keretén fölüli súlyosabb büntetés alá esnek. Két methodus követhető a visszaesésre vonatkozó intézkedések megállapításánál. Vagy a törvény átalános részében vétetik fel egy külön fejezet, mely meghatározza a visszaesés fogalmát, eseteit és büntető következményeit; vagy a különös részben, az egyes büntetendő cselekményeknél határozza meg a törvény, hogy ezen vagy ehhez hasonló büntetendő cselekmény ismétlése esetében mennyiben változik vagy a cselekmény büntető természete, vagy a büntetés neme, vagy pedig csak a büntetés foka, esetleg annak csupán csak mértéke. Ez utóbbi módszert követi a német büntetőtörvónykönyv és ez helyesebb is azon esetben : ha a másodszori, vagy harmadszori törvényszegés nem mindenik esetben tekintetik visszaesésnek, hanem csupán a tárgy és az indokok ugyanazonossága, vagy hasonlatossága vétetik a visszaesés tényező eleméül. A jelen törvényjavaslat nem az átalános, hanem a speciális visszaesés elvét fogadta el és ebben megegyez az 1843-dik évi törvényjavaslat elvével, mely szintén csak a bizonyos egynemű, vagy hasonló büntettek között állapítja meg a visszaesést. Az elv helyessége kitűnik a következőkből: A visszaesés jogalapja, a tettes akaratának makacs megátalkodottságában, vagyis abban található, hogy az egyszerű büntetésnek elég hatálylyal kellett volna bírni, hogy őt azon cselekvény másodszori elkövetésétől visszatartsa, ő még is, másodszor is megvetve a törvényt, ugyanazon cselekményt, mely miatt annak első elkövetése után már megbüntettetett, ismételve is elkövette. Ez eléggé mutatja, hogy itt csak egynemű vagy rokon természetű bűntettekről lehet szó. Mi közössége, mi összefüggése van például a lopásnak a párbajjal? A lopás alacsony haszonlesésből, á bárbaj a becsületsértés fokozottságából származik: az egyik a vagyon, a másik az élet ellen irányzott cselekmény. Az akaratnak nem azon gonoszsága nyilatkozik az egyik, mint a másik bűntett elkövetésében. A büntetés, mely a párbajt vívót e tetteért érte, nem terjeszti ki hatályát arra nézve, hogy annak tettese más büntettet ne kövessen el. Ha nem ugyanazon vagy nem hasonló nemű bűntettnek elkövetése forog fenn, ez esetben az utóbbi bűntett önálló és uj cselekmény, mely semmi összefüggésben nincs az előbbenivel; a második, büntettetik ugyan az erre megállapított büntetéssel, de nem emeltethetik fel a büntetés magasabb fokra, sem nem változtathatik az át súlyosabb nemű büntetésre azért, mert a tettes már egyszer, — egészen más természetű cselekmény miatt megbüntettetett. A „vita ante acta" mint a büntetés sulyositásának tényezője egész más, és egészen más a „recidiva."