Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
180 200. szám. Ezen rendszer főtényező elemeivel találkozunk Ausztriának a szabadságbüntetés végrehajtásáról szóló 1872-ik évben kiadott törvényében, s az ennek alapján a carlaui fegyintézet számára kiadott rendeletben, mely rendelet szerint, legalább is 8 havi magánfogság kiállása után a közös fogság három fokozatán kell a fegyenoznek kiszabadulásáig keresztülhatolni. A fokozatok azonban egymástól leginkább csak a kedvezmények mérvére nézve különböznek. A magasabb fokozatba csak azon fegyencz léptethetik elő, a ki az utóbbi hat hó alatt nem fenyittetett. Hasonló rendszer léptettetett életbe Ausztriának steini fegyházában is 1873. július hó 1-sejével. A föltételes szabadságra bocsátás, mely az ausztriai büntetőtörvényjavaslat szövegébe bevétetett, s a kormány és a képviselőkházának bizottsága által szintén elfogadtatott: az 1872-ik évi törvénybe, mint csak is a büntetőtörvénykönyv végleges megállapításáig érvényes ideiglenes szabályba nem vétetett fel. A progressiv rendszeren alapul a szabadságbüntetés végrehajtása az egész német birodalomban is; mert a büntetőtörvénykönyv 22. §-a szerint, a magánelzárás a fogoly beleegyezésén kivül, 3 évnél hosszabb időre nem terjeszthető ki, és a 23. § szerint a hosszabb időtartamú fegyház vagy börtönbüntetésre Ítéltek a 24. §-ban meghatározott föltételek alatt ideiglenesen elbocsáthatók. A magánelzárási idő eltelte után tehát következik a közös munka, mint külön osztálya a büntetésnek, s a büntetés három negyedrészének kiállása után a föltételes szabadságra bocsátás engedélyeztetik. Egyez ezen rendszer az irlandival annyiban is, hogy az ideiglenesen elbocsátott a törvény 24. és 25. §-ai szerint több rendű korlátozásoknak van alávetve, s az elbocsátási engedély egyszerűen vissza is vonathatik. Aránylag igen rövid idő alatt tehát, mint a fentebb kiemelt példák is mutatják, rendkívüli kiterjedést nyert ezen rendszer, a mely eredmény csak is azon benső igazságnak tulajdonítható, melyen az és annak mindenik alkatrésze épül, valamint azon tapasztalatoknak, melyek azon országokban szereztettek, a melyek ezen rendszer szerint alakitották át a szabadságbüntetések végrehajtásának módozatait. Ezen rendszerről monda az angol kormány képviselője a londoni congressuson, hogy behozatala óta a visszaesők s igy a büntettek száma nagy mérvben apadt s hogy üdvös hatásának áldásos kifejtése alaposan remélhető. A londoni congressus bizottságának fentebb kivonatilag közölt jelentésében foglalt azon határozott tétel, „hogy a foglyok előrehaladó (fokozatos, progressiv) osztályozása minden börtönben foganatositandó", azon tartózkodás daczára is, melyet a bizottság az egyes redszerek tekintetében szabályul tűzött maga elé, világosan a progressiv rendszert jelöli meg, mint olyat, a melynek alapeszméje minden helyes börtönrendszer föltételét képezi. Több országról tudatik, hogy börtönrendszerének a progressiv rendszernek megfelelő átváltoztatásán működik, s hogy ezen czél komoly tanulmányok és tapasztalati adatok gyűjtésének tárgyává tétetett. Ezen országok közé tartozik Oroszország és Holland, s különösen ez utóbbira nézve, a tévedés veszélye nélkül lehet állítani, hogy ott a progressiv rendszer hivei a döntő körökben már is tulsulylyal bírnak. A jelen törvényjavaslat e rendszert fogadta el a jövő börtönrendszeréül s azok után, a mik fentebb felhozattak és kiemeltettek, alig forog fenn szükség ezen választásnak bővebb igazolására. A progressiv rendszer súlyosan érezteti az állam büntető jogát és hatalmát, de hozzászoktatja egyszersmind a letartóztatottat ahoz, hogy szenvedések és nélkülözések között küzdjön ki minden enyhülést, minden előnyt s midőn ezt eszközli, szoros összefüggésben a rendszer alapelveivel, a bűnös javulásának foka szerint lassan és nagy óvatossággal, különböző fokok felállítása
