Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 181 mellett enyhiti a bánásmódot mindaddig, mig a javultat büntetésének utolsó idején csaknem teljesen a szabad emberekkel egyenlő bánásmódban részesítvén, őt a szabadságra előkészíti. Azon rendszer czólszerüsége fölött, mely a fogoly erkölcsi és physicai erejének folytonos megfeszítését eredményezi, kétely nem foroghat fenn; a mely rendszer ezt nemcsak irott szabálynak, különböző alakban kiadott rendelkezésekben foglalt utasításoknak tekinti, hanem tettleg eszközli is, az okvetlenül jótékonyan hat, annak okvetlenül fölényt kell tulajdonítani a többi rendszerek fölött. A vallás, tanítás, munka és a fegyelem a fokozati rendszer szerinti fogság valamennyi stádiumán keresztül, szünetlenül gyakorolják javító, nemesítő és serkentő hatásukat s combinatióban a szabályozott egyéb intézkedésekkel, a kedvező eredmények elérését a lehetőségig előmozdítják. A fennebb kiemelteken fölül, különösen hazánk népviszonyai ós a börtönök lakóinak tekintetéből, még azért is hozatik ajánlatba e rendszer és pedig a közvetítő intézettel együtt, mert üdvös hatását épen a földmives osztályra nézve, a mely pedig a bűntettesek legnagyobb contingensét képezi, a legalaposabban lehet reményiem. A közvetítő intézetekben ugyanis a mezei gazdaság lenne folytatandó; ez a nép szokott foglalkozása lévén, az intézet, a földmives foglyoknak gyakorlati gazdászati tanintézetévé válnék, s azok az itt szerzett ismereteket egész óletökön át haszonnal és sikerrel értékesíthetnék A mechanicai mesterség megtanulásától nem várhatjuk ez eredményt. Ezen foglalkozás nem egyez meg a földmivelő néposztály hajlamaival; arra a fegyencz csak a börtön fegyelme által kényszeríthető és igy elhagyja azt azonnal, mihelyt kiszabadulván, akaratának szabad urává válik. Ez által a mesterség megtanulására fordított idő s a betanítás fáradsága teljesen haszontalanul elveszettnek tekintendők s a mi több, a fogoly nem nyeri azon tudatot, hogy az állam az ő hasznára fordította az időt, a meddig fogsága tartott. Ez ellenkezőleg áll a mezei munkában, a mezei gazdálkodásban való oktatás esetében. Ezt kiszabadulása után is folytatja az illető, erre természeti hajlammal bir, ebben nőtt fel, ezt szívesen gyakorolja, az e körül szerzett ismereteit tehát kiszabadulása után saját hasznára fordíthatja és a munkakedvet a fegyintézetben megkapván, annak hasznáról meggyőződve lévén, midőn e foglalkozást nagyobb sikerrel folytatja, mint mások, a kik a szükséges ismereteket nem szerzték meg, bizonyos hálaérzettel emlékezik vissza azokra, a kik ebben útmutatói, tanítói és javának előmozdítói voltak. Egy vagy két közvetítő intézetet lehetne felállítani nagyobb városok mellett azon fegyenczek számára, a kik nem tartoznak a földmives osztályhoz: ezekre nézve természetesen épen a mechanikai mesterségben való kiképzés által fokoztatnának a rendszer előnyei. Ezek azon előnyök, melyeknek elérését a fokozati rendszer behozatalától több valószínűséggel lehet reményleni, mint bármily más rendszer elfogadása esetében. Illusiokat mindazonáltal e tekintetben sem szabad táplálni. A javítás szükségszerű feladata a büntetési rendszernek; de más részről kétségtelen: hogy a büntetés valamennyi feladatai között épen ennek elérése a legbizonytalanabb. Több valószínűségi okok harczolnak egyik, mint a másik rendszer mellett; a tényleg bekövetkezett eredmények inkább látszanak igazolni ezt, mint amazt; de végre is, hogy az elért jó eredmények kizárólag a rendszer helyességének, vagy más, talán csak esetleges körülmények, talán csakis vagy főleg egy rendkívül kitűnő igazgatónak tulaj donithatók, ezt csak a hosszú gyakorlat mutatja meg teljesen és kótsógbevonhatlanul. A progressiv rendszer előnyei, ha mindaz bekövetkezik, a mit ettől joggal lehet reméleni, csak bizonyos arányban s csak hosszabb idő elteltével lesznek érezhetők. Már maga azon körülmény, hogy valószínűleg hosszabb idő fog eltelni, mig börtöneink az uj rendszer követelményei szerint lesznek átalakítva, legalább a legközelebbi jövőt illetőleg, a remények túlságos felcsigázása
