Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 179 de ez által alkalma is van tanácsosai, útmutatással támogatni, azaz felügyeletét a legnemesebb értelemben gyakorolni. Joga van azonban a főigazgatóságnak, ha az elbocsátott egyén a szabályokat áthágja, ha veszedelmes társaságba lép, vagy ha kihágást követ el: a föltételes szabadságot azonnal megszüntetni; mely jogával az igazgatóság a szükséghez képest élni is szokott. Az ir rendszerhez legközelebb áll az Angliában fennálló fokozati rendszer. Anglia börtönviszonyai mint átalánosan tudva van, 1853-ik évig igen rósz állapotban voltak. A transportatio, a treadmil, a kinzó ós lealacsonyító módozatok képezték a szabadság-büntetések végrehajtásának rendszerét. A transportatioból fejlődtek ki a tickets of leave; de ezek kellő ellenőrizet és minden rendszer nélkül osztogattatván, rövid idő múlva átalános lett a panasz, hogy Anglia elárasztatik a gyarmatokból hazatérő gyilkosokkal, rablókkal és zsiványokkal, a kik vakmerőséggel folytatják előbbi gonosz tetteiket. Tény az, hogy ezen idő alatt a büntettek száma Angliában igen nagy mérvben szaporodott. Történtek ugyan már előbb is lépések és intézkedések a börtönrendszer javítása végett; de ezek csupán egyes izolált tények és kísérletek voltak, s egyátalán nem képeztek átható rendszerváltozást. Az 185%-ik évben létrejött „peval servitude act" megállapította az Angliában .hatályban levő börtönrendszert, mely törvény később 1857-ben és 1864-ben a tapasztalatok szerint részint kiegészettetett, részint pedig módosíttatott. Az angol rendszer különösen a következő pontokban különbözik az irlanditól: 1. Az angol fegyintézetekben nem vitetik oly szigorúan keresztül a magánelzárás, mint Irlandban. 2. Irlandban a közös rabság tartama alatt szigorúbban ellenőriztetik a fogoly, és az áthelyezés az egyik osztályból a másikba szintén nagyobb óvatosság mellett eszközöltetik. 3. Angliában nincs közvetitő intézet. 4. A föltételes szabadságrabocsátás körül is az irlandi fegyintézeti főigazgatóság szigorúbb óvatossággal jár el. A mint ebből kitűnik, a tulajdonképeni különbség abban áll, hogy Irlandban mielőtt a fogoly föltételesen szabad lábra helyeztetik, a közvetitő intézetben a szabadságra előkészíttetik. Nevezetes, hogy azon alapos és terjedelmes viták alatt, a melyek az l8(54-ik évi bili of penal servitude tárgyalása alkalmával különösen a lordok házában felmerültek, az irlandi rendszer helyességét, annak kitűnő eredményeit senki sem vonta kétségbe, sőt többek által különösen kiemeltetett a közvitető intézet jótékonysága, leginkább azért, mert a föltételes szabadságra bocsátás veszélyei ellen ezen intézet nyújt legtöbb garantiát s az elbocsátás ezen intézményre, mint szükséges előföltételre a legtöbb biztossággal alapitható. Igen tanulságosak a szakértőknek a parliamenti bizottság előtt tett nyilatkozatai, az általuk felhozott tapasztalati adatok s kifejtett érvek. Ezrekre megy a kihallgatottak száma, ugy hogy beható mélység s minden részletre kiterjedő körülményesség és alaposság tekintetében a bizottság munkálatai mi kívánni valót sem hagynak fenn. Talán épen az összegyűjtött anyagnak roppant nagy halmaza az, a mi a munkálat használatát nehezíti. Nevezetes Organnák az irlandi fegyrendszer körül a legnagyobb érdemekkel biró fáradhatlan tanitónak a bizottság előtt tett azon nyilatkozata, „hogy minden rendszer elvetendő, a mely nem gondoskodik a fogoly szigorú elzárása és teljes szabadsága közötti közvetitő intézetről". A fokozati rendszer alkalmaztatik még Schweitz következő cantonjaiban: Zürichben, Argauban, Neufchatelben, St. Grallenben. 23*
