Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
168 200. szám. sem hajlandó a politikai elégedetleneket, az államrend megtámadóit, a közönséges bűntettesekkel egy sorba sorozni. Ez oka annak, hogy az ujabb büntetőtörvények, csaknem mindenütt — a politikai bűntettekre — habár nem is valamennyire, a szabadság-büntetés külön nemét állapították meg. A belga büntetőtörvénykönyv ilynemű büntetése: a „detention, 1-- mely a bűntettekre megállapított többi szabadságbüntetósektől abban különbözik, hogy az erre itélt egyén fogsága alatt munkára nem kényszeríttethetik Ez az értelme a törvény 17-ik §-ának, ellentétben ugyanazon törvénykönyv 15-ik §-ával. A 17-ik §. ugyanis igy szól: „Les condamnés a la detention seront renfermés dans une des forteresses du „royaume, ou dans une maison de reclusion ou de eorreetion designée par un arrété royal." Nem rendeli tehát e törvény a munkára kényszerítést; míg az ezen szakaszt megelőző szabadságbüntetések, a „travaux forcés" és a „reclusion", az első, mint már elnevezése mutatja, a második pedig a 15-ik §-ban kifejezett világos rendelkezés folytán, az ezekre ítélteknek munkára kényszerítése mellett hajtatnak végre. A „detention 1 ' alkalmazásba jön a politikai büntettek és vétségek, továbbá némely hivatali visszaélések, ós a párviadal eseteiben. A törvényjavaslatot készítő bizottság következőleg indokolta ezen — a törvényhozás által is fenntartott büntetést : „A letartóztatás — detention — a politikai, a közhivatalnokok — s a vallás szolgái által, hivatásuk gyakorlatában elkövetett büntettek büntetésére van rendelve." „Nagy különbség választja el a politikai bűntetteket a személyek és a vagyon elleni merényletektől; de habár a sértések e különös neme némely változtatását s enyhitésót követeli a közönséges bűntettekre megállapított büntetéseknek, ez nem terjedhet annyira, hogy a büntetés kivetkőztessék természetéből, s hogy megzavartassék a büntetések közötti arányos fokozat." „Méltányos, és a mi meggyőződésünk szerint igazságos is, hogy a politikai büntettek miatt elitéltek ne zárattassanak be ugyanazon intézetbe, a melyben a többi bűntettesek letartóztattalak, hanem egy külön várba, mely királyi rendelet által lesz megjelölendő. Az általunk kiemelt különbség egyszersmind a bánásmód, s a büntetés végrehajtási módozatainak enyhitésót is szükségessé teszi; a politikai büntettek miatt elitéltek nem fognak munkára kényszeríttetni, s a királyi rendelet által megállapítandó szabályok enyhíthetik azok elkülönitósót is." „E szerint a politikai büntettek miatt elitéltek kivételes helyzetben részesitendök, s általában véve — helyzetük kedvezőbb lesz a correctionalis büntetésekre elitélteknek helyzeténél is." A német birodalmi büntetőtörvénykönyvben is elfogadtatott, illetőleg a porosz büntetőtörvénykönyvből átvétetett a várfogság, s alkalmaztatik különösen a politikai büntettek ós vétségek, valamint a párbaj eseteiben. Az első javaslat indokaiban erre vonatkozólag igen kevés s mindössze csak annyi mondatik, hogy ezen büntetés megállapításánál az volt a főirány, megadni ezen büntetésnek a „custodia honesta" jellegét; a mi az által éretett el, hogy az illető szakaszban (a törvényjavaslat 13-ik, a törvénykönyv 17-ik §-a) nem vétetett fel egyéb, mint a szabadság elvonása és a fogoly foglalkozása és életmódja fölötti felügyelet. De habár az első törvényjavaslat indokai igen könnyen hatolnak át a büntetés e nemén s az átvizsgált törvényjavaslat indokaiban is, főleg a fogságbüntetésnek tartama s a becsületbeli következményekre való tekintet képezi a fősúlyt, de annál behatóbb, annál terjedelmesebb volt az ezen büntetési-nem körüli vita az északnémet szövetség parlamentjében s a német literaturában. Voltak a kik azt teljesen mellőztetni akarták; voltak a kik kiterjeszteni, különösen pedig politikai büntettek esetében, a fegyházra itélhetést különböző záradékok által megszorítani törekedtek. A törvényjavaslat bírálói között ellenzék e külön büntetést Meyer és Haberiin; Steuglein pedig azt hozza fel, hogy ő a magánelzárást tekinti a büntetés végrehajtása rendes módjának, s
