Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

200. szám. 169 hogy e mellett nincs szükség az úgynevezett custodia honestára, sőt hogy ily büntetés bensőleg sincs indokolva. Merkel legalább megszorittatását kivánta; szerinte „az egyszerű elzárás" csak oly bűntettekre nézve igazolható, a melyeknek különös természete világosan és feltünőleg indokolja a tisztességes büntetést (Anstandstrafe). A büntetésnek a bűntett, nem a bűntettes jelleméhez kell ido­mulnia, mert ellenkező esetben gyűlölt kiváltsággá fajul." Fölösleges volna tovább taglalni e vitákat; tény az, hogy az északnémet törvényhozás nem csak elfogadta a már az első törvényjavaslatban indítványozott, s az átdolgozott törvényjavaslatban több uj esetre kiterjesztett ezen kivételes büntetést, hanem ezenfölül még jelentékeny számú esetekre rendelte, illetőleg engedte azt alkalmaztatni; tény továbbá az is, hogy a német birodalmi büntető­törvénykönyv e tekintetben fölülmúlja a belgát is, — a mennyiben ez utóbbi a magánelzárást, habár némi módosítás mellett, a détention-nál is alkalmazza, mig a német büntetőtörvónykönyv a várfogságot a magán elzárás teljes kizárásával rendeli végrehajtatni. A várfogság, mely a jelen törvényjavaslatban meghatározott államfogháznak teljesen meg­felel mint kizárólagos büntetési nem>, hat esetben van a német büntetőtörvénykönyvben megállapítva : t. i. a 102., 201., 202., 203., 205. ; 206. §§. eseteiben; altemative pedig a fegyház-büntetéssel 12 esetben: 81, 83., 85., 86., 88., 89, 94., 96., 98, 100., 105., 106. §§.; a fogságbüntetéssel pedig a 95, 97., 99, 101., 103., 104. és 107. §§. eseteiben. A zürichi büntetőtörvénykönyv is fenntartotta a „custodia honesta"-t, s Benz a törvény­javaslat szövegezője erről azt mondja: „A fogházbüntetés rendszerint kerületi fogházban hajtatik végre s csak azon azon esetben a börtönben, ha az elitélt már több izben büntettetett fogsággal, vagy egy izben fegyházzal. Ezen büntetés a legenyhébb szabadság-büntetést képezi, mert csak is a szabadság elvonásában áll; u s továbbá „az 5 évig tartó fogházbüntetés, csak kivételesen alkalmazandó, politikai ós gondatlanság­ból származott törvényszegések esetében." Az előadott indokokból, s a példák alapján fentartotta a jelen törvényjavaslat is az állam­fogházbüntetést, mely a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre nézve, jelenleg is hatály­ban van, s az állam elleni törvényszegésekre nézve 1848-ig is gyakorlatban volt. Az alkalmazhatas tekintetében azonban különbség tétetett, a mennyiben — a mint már fenntebb is kiemeltetett -— nem valamennyi politikai bűntettre javasoltatik alkalmaztatni ezen büntetés. Vannak ugyanis az úgynevezett politikai büntettek között olyanok, melyek az ezeket elkövetőknek lelki romlottságát, már a cselekmény tárgyi minősége által annyira bélyegzik, hogy a politikai rajongás enyhitő szem­pontja nem képes elmosni rólok a gonoszság jellegét. A ki hazáját elárulja, azt idegen uralom alá akarván juttatni; a ki a haza területét szétszakítani törekszik; a ki az állam individualitását meg­semmisíteni igyekszik: az ily egyén, tekintessék bár tette politikainak, s lett legyen bár cselekvé­sének rugonya más, [mint a megvesztegetés, a müveit világ átalános meggyőződése szerint erköl­csileg is alacsony cselekményt követ el, s ennek irányában az egyszerű államfogházbüntetés alkal­mazása, a mint büntető szempontból igazságtalan kedvezós, ugy más részről a közerkölcsisóg szem­pontjából is indokolatlan lenne. Az ilynemű eselekvésekre nem terjeszti ki a törvényjavaslat az államfogházbüntetést; ezek a közönséges bűntettekre megállapított büntetésekkel sújtatnak. 0) A börtönrendszer. Ismeretes dolog, mily rendkívüli tevékenység uralkodik a múlt század vége óta, egész a mai napig, a börtönrendszernek — a büntetés czélja és feladatának megfelelő megállapítása körül, s ismeretesek a rendszerek is, melyek a tudomány ós a gyakorlat férfiai által, a leghelyesebb és Jegczólszerübb rendszer igényeivel, egymással szemközt állíttatnak. Főjellemvonásuk szerint három külön rendszer létez: KÉPV. H. IEOMÁNY. 1875-78. V. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom