Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 167 Ha tehát, az eltörlés elvét illetőleg, szűkségesnek látszott az 1843-iki javaslattól eltérni, de a halálbüntetéssel büntetendő cselekmények száma tekintetében, a jelen törvényjavaslat, az Európában hatályban levő valamennyi büntetőtörvény között — azok kivételével, melyek a büntetés e nemét teljesen eltörülték — a legszorosabb határokat vonja. Ezt az imént meghatározott 2 eseten kivül, melyekre e büntetés rendeltetik, különösen igazolja azon nagy fontosságú körülmény, hogy a jelen törvényjavaslat szerint, ellentétben a német birodalom büntetörvénykönyvével, és ellentétben az austriai birodalmi tanács képviselőházának bizottsága s által 1870-ik évben módositott törvényjavaslat 68-ik §-ának határozatával, a halálbüntetés sem képez absolut büntetést; hanem a 90. §. második bekezdésének értelmében, az ezen büntetéssel sújtatni rendelt cselekményeknél is, érvényesülhetnek a büntetés nemét megváltoztató enyhítő körülmények. E nagy horderejű intézkedés figyelembe vétele kétségtelenül azon meggyőződésre vezet, hogy e kivételes ós borzalmas büntetés tekintetében, a javaslat szorosan megtartotta a föltétlen szükségnek óvatos szigorral vont határait. B) A szab ad ságbüntet esek. A második — gyakorlati fontossága által az előbbenit is túlszárnyaló — kérdését a büntetési rendszernek, a szabad ságbüntetések képezik. A legfontosabb kérdés ez azért, mert a legtöbb büntetendő cselekmény ezen büntetés valamelyik nemével büntettetik; s mert kiválólag a szabadságbüntetések azok, a melyek által az állam, a bünhödósen kivül a büntetések egyéb czóljait is leginkább megvalósíthatja. Azon egyszerű igazság, hogy súlyos büntettek súlyos büntetéssel, az enyhék enyhe büntetéssel büntetendők, a szabadságbüntetések több nemének megállapítását teszi szükségessé. A jelen javaslat 20. §-a a szabadságbüntetésnek négy nemét különbözteti meg : 1. a fegyházat, 2. az államfogházat, 3. a börtönt, 4. a fogházat. Ezek között mintegy kivételes, a többiekkel organicai viszonylatban nem álló büntetési nemet képez az államfogház. A szabadságbüntetés ezen neme, a custodia honesta jellegével bir, s kizárólag az elitélt személyes szabadságának elvonása és érintkezéseinek megszorítása által hajtatik végre. Ezen büntetés főleg az úgynevezett politikai bűntettekre és vétségekre állapittatik meg ; azonban nem annyira kizárólagos, hogy mindazon büntettek, melyek közönségesen politikaiaknak szoktak neveztetni, csak is ezen büntetéssel lennének büntethetők. Vannak a fejedelemgyilkosságon, • és e bűntett kísérletén kivül is oly — úgynevezett politikai büntettek, melyeknek alacsony gonoszsága indokolttá teszi, hogy elkövetői a közönséges bűntettekre megállapított szabadságbüntetéssel bűnhődjenek. Ilyenek a 125. §. 2. és 3. pontjaiban felsorolt merényletek, és ezeknek kísérlete, ilyen a 126. §. 3. pontjában meghatározott eset, ha valaki az állam területének idegen uralom alá juttatására czélzó cselekményt merényel, vagy ha valamely felségsértési cselekmény kivitele czóljából, külállammal szövetkezik (140. §.). Ide tartoznak a 141. és 142. §§-ban felsorolt büntettek az állam fegyveres ereje ellen; s a 144. ós 145. §§-ban meghatározott úgynevezett diplomatiai büntettek. Ezen osztályba tartozik a lázadás — ha ezzel együtt rablás, gyújtogatás s hasonló bűntett követtetett el; ide sorozandó a közhatóság elleni erőszak is (V. fejezet) stb. Indokoltságát nyeri az államfogház, az ezzel büntettetni rendelt cselekmények sajátszerű természetétől, s azon motívumtól, mely a tettest a cselekvésre birta. Tagadhatatlan, és a gyakori tapasztalás mutatja, hogy a legtöbb esetben nem aljas indokok azok, melyek a politikai bűntett elkövetésére vezettek, s hogy a közmeggyőződés is más szempontból tekinti ezen cselekmények elkövetőinek bűnösségét, mint a magánszemélyek és a vagyon megtámadóit. Bármily nagy, bármily veszélyes legyen az állam elleni támadás vagy izgatás; bármennyire iparkodjék az állam ós annak törvényhozása consolidálni a létező alkotmányt s az államszerkezetet; — bármily nagy és mily számos érdekek kívánják ezeknek erős védelmét: a tapasztalás bizonyítja, hogy a közvélemény még
