Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
164 200. szám. Iánál irányadó indokok előterjesztése válik szükségessé. Ezek között a legkiválóbb érdeket költi fel a halálbüntetés fenntartása avagy eltörlése. A) Halálbüntetés. Igazságos neme-e a büntetésnek a halálbüntetés f Szükséges-e ezen büntetés 0 ! E két kérdésben foglalható egybe, a tárgy fontosságának megfelelő azon nagyszerű küzdelem, mely egy század óta foglalkoztatja a bölcsészeket, a theologusokat, az államférfiakat s a jogászokat, s mely mai napig sem' lóvén befejezve, megújul mindannyiszor, valahányszor vagy uj törvénykönyv létrehozatalánál a törvényhozásnak állást kell foglalnia e kérdésekkel szemközt, vagy egy tényleges eset, vagy egy nyilvánosságra bocsátott vélemény, vagy valamely törvényhozó testületben tett inditvány alkalmul szolgál a küzdelem ujabb felvételére. Az 1843-ik évi magyar törvényjavaslat mellőzte a halálbüntetést. A tárgy nagy élénkséggel, alapossággal, nagy tudománynyal és a szónoki tehetség legfényesebb manifestatioival vitattatott az országgyűlésen. E viták nagyszerűsége messze túlszárnyalta hazánk határait s hazánkra irányozta Európa legkiválóbb tudósainak figyelmét. A belgiumi büntetőtörvénykönyv készitésére kiküldött bizottság kitüntetéssel emlékezik meg az ottani igazságügyministerhez 1849-ik évben intézett s ez által a törvényhozás elé juttatott előterjesztésében, Magyarországnak e nevezetes országgyűlési vitáiról, s azokban részt vett jeles férfiairól. „Azon országok között, — monda a jelentés — a melyekben a halálbüntetés eltörlésének kérdése tárgy altatott, Magyarország különösen megérdemli a criminalista és a törvényhozó figyelmét." A kérdés lényegére nézve azonban nem jutott a belga bizottság azon megállapodásra, mint a magyar országgyűlés s rendkivüli gonddal és nagy tudománynyal készitett jelentésében a halálbüntetés kérdésének, a mivelt világ minden országában létező állását és történetét kifejtvén, saját véleményét, következő sorokban foglalja össze: „Ha a polgárosodás haladásával igen ritkák lesznek a gyilkosságok, a közvélemény nem lesz késedelmes Belgiumban sem a halálbüntetés eltörlése iránti nyilatkozatának kifejezésében, a mint ezt kifejezte Toscanában; és ez esetben sietni fog a törvényhozás, hogy a rettentő büntetést kitörölje büntetőtörvónykönyvünkből." „Ha mi tehát védelmezzük a halálbüntetést, ez nem azt jelenti, mintha mi annak végleges és föltétlen fenntartását kivánnók. Mi reméljük, hogy hosszabb késedelem nélkül el fog érkezni a nap, melyen a társadalmi rend minden veszélye nélkül eltünhetik e büntetés törvényeinkből; de mi azt hiszszük, hogy a halálbüntetés csak fokozatosan töröltethetik el; s hogy a fokozatnak a személyek elleni legsúlyosabb bűntettekre alkalmazásával kell kezdetnie, és hogy e büntetés teljes és közvetlen eltörlése nem volna összeegyeztethető a köz-, valamint a magánbiztonsággalí" A legnagyobb figyelmet érdemlő jelentés, a halálbüntetésnek a belga törvényhozás általi fenntartását, mindazonáltal annak megszorítását eredményezte. Nincs helyesebb indoka valamely törvény intézkedésének, mint azon intézkedés szüksége. A belga commissió nem bocsátkozott a halálbüntetés jogosságának elméleti discussiójába; ez egyébiránt nem is azon mód, a melyen megállapodásra jusson a közszellem s a törvényhozás. A nevezett bizottság a gyakorlati térre állt, és ezen büntetési nem szükségét vette birálat alá. Hogy ez iránt biztos tájékozást szerezzen, nem szorítkozott csupán saját hazája viszonyai által nyújtott adatokra, hanem felhasználta a Belgiummal egyenlő erkölcsi és polgárosodási fokon levő többi nemzetek ide vonatkozó tapasztalatait és intézkedéseit is. A belga bizottság által követett mód követtetett a halálbüntetésre nézve, a jelen törvényjavaslat megállapítása körül is.
