Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
200. szám. 1G3 E ket szempont volt vezér-elve és iránya az 1843-ik évi törvényjavaslat büntetési rendszerének is; s ha a jelen törvényjavaslat a büntetések nemeit, azok végrehajtási módozatait illetőleg részben eltér az előbbi javaslattól, ez kizárólag a tudósok ós a gyakorlati férfiak által azóta is szakadatlanul folytatott, munkásság folytán eredményezett felismerésnek tulajdonítandó, mely a ezél és az eszközök, a kitűzött feladat és annak legsikeresebb elérhetési módozatai tekintetében, ma világosabb tájékozást nyújt, mint 30 évvel ezelőtt. Mindazonáltal vannak változatlan tételei a büntetési rendszernek, melyek egyszer kifejezve, az igazság és a .helyesség megdönthetetlen erejével birnak; melyek igazak ós helyesek máshol, ugy mint nálunk; melyek már 1843-ban is ismertek voltak, s melyektől eltérni ma sem lehet. A fenn kiemelt két szempont, melyet már az 1843-ik törvényjavaslat büntetési rendszere is főelvül tűzött: a humanismus és az igazságos szigor azon változhatlan tótelek közé tartoznak. E két alaptételre nézve csak a mikénti érvényesítés kérdésénél lehet a helyzet és viszonyok szerint eltérni: de maga a szabály, mint alaptótele és kiindulási pontja mindenik helyes büntetési rendszernek, mindenütt szükségszerüleg szabályozza a megállapítást. A humanismust illetőleg a jelen törvényjavaslat, viszonyítva az 1843-kihoz: több tekintetben enyhébbnek tűnik fel. Már azon tény, hogy az időtartamhoz kötött szabadságbüntetés leghosszabb tartama amott 24 év, itt csak 15 év, nagy befolyással van a büntetési tételekre ós 9 évvel szállítja le a szabadságbüntetést mindazon esetekben, melyekben a határozott tartamú szabad ságbüntetés legmagasabb foka alkalmazandó. Azon további tény, hogy az 1843-iki törvényjavaslat a rabságnak egész tartamára a magánelzárást állapítja meg, sokkal enyhébbnek igazolja a jelen törvényjavaslat büntetéseit, minthogy ennek a 31. és 39. §§. szerint egy évnél tovább tartó magánelzáratás nincs megengedve; sőt az államfogházra ítéltek, tehát a politikai bűntettel vagy vétséggel terheltek, a 36. §. szerint egyátalán kivétetnek a magánelzárás alul. A fokozatossági rendszer, melyen a börtönrendszer alapul a közvetítő intézettel s a föltételes szabadságra bocsátással, szintén a jól értett humanismusnak ós egyszersmind a javítás szempontjának alapos tapasztalatokból keletkezett követelményeit juttatja érvényre s az időközben felmerült sokféle egészségtelen, az egész társadalomra ártalmas vegyitékektől megtisztított javítási törekvés ujabb és helyesnek bizonyult stádiumát jelzi. A humanismus, mely a javítási szemponttól nem választható el, érvényesül a 42-ik §. azon intézkedésében, hogy a fogházra vagy elzárásra ítélt 20 éven aluli egyének, fogságukat dologházban tölthetik. Az ide vonatkozó mindezen intézkedések a büntetési rendszernek alapgondolatából származó folyományok, melyeken a jól felfogott humanismus jellemvonásai határozottan felismerhetők. De nem ritkák azon esetek sem, melyekben a büntetési tétel enyhébb a jelen törvényjavaslatban, mint az 1843-ik éviben. A büntetési tételekről és azoknak más országok büntetőtörvényeivel, valamint az 1843-ik évi törvényjavaslatnak, ugyanazon bűntettre vagy vétségre megállapított büntetési tételeivel való összehasonlításáról tüzetesebben csak a részletes indokolásban leend szó. Ez alkalommal csak az jegyeztetik meg, hogy mig a humanismus iránti tekintet éber figyelem tárgyát képezte: ugy másrészről a különnemű szabadságbüntetósekben, azok legkisebb, úgymint legnagyobb mértékének a törvény általi meghatározásában vagyis a viszonylag határozott rendszer követésében, végre a közvetítő intézetbe szállítás és a föltételes szabadságra bocsátás föltételeiben, valamint az ezen kedvezmények elvonhatásában: megtalálhatók az igazságos retributionak a kellő szigort követelő elemei is. A helyes büntető rendszer csakis sokféle tényezőnek felismeréséből s mindegyik tényező természetének és hatása föltételeinek átértéséből és helyes alkalmazásából származhatván: mindenekelőtt a megállapittatni javasolt büntetési nemek megbirálása, illetőleg az azok javaslatba hozata21*
