Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.
Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása
162 200. szám. fejezetben meghatározott cselekmények súlya, az egyszerű disciplinaris vétségeket fölülmúlja, az alig fog kétségbe vonatni; de ez esetben a büntetőtörvények súlya alá eső ilynemű visszaéléseknek, a hivatali büntettek utáni sorozása, e kétnemű cselekmények rokonsága által teljesen indokoltnak látszik. A beosztás mindig és mindenütt kiváló tárgya volt a vitáknak s bármily rendszer követtessék, mindenik mellett marad az ellenvetésre elegendő anyag; mert a cselekmények változatos sokasága és különböző alakjai, több cselekménynek több büntető szempont alá eső természete, mindenkor tárgyául szolgálandnak a különböző systemák élességei és a következetesség utáni törekvések kisórleteire. A jelen törvényjavaslat megállapításánál a büntettek és vétségek osztályozására és beosztására nézve, a cse'ekmények rokonságának irányadó tekintetén fölül, kiválólag a gyakorlati czélszerüsóg tartatott szem előtt. Sikerült-e ezt elérni? azt a törvényhozás bölcsesége s az élet állapitandja meg. A büntetési rendszer. A büntetőtörvónykönyv legfontosabb s horderejében legmesszebb ható része: a büntetési rendszer- ide értve nemcsak a büntetések nemeit, a|zok átváltoztathatóságát, ennek föltételeit s határait, vagy pedig az átváltozhatlanságot, hanem az egyes büntetendő cselekményekre megállapított büntetéseket is, mind minőségük, mind mennyiségük tekintetében, kiterjedvén azok sulyositására és enyhítésére is. Ha hibás a büntetési rendszer, ha a büntetések nemei és mértéke nem felelnek meg az igazságnak, vagy ha azok meghatározásánál nem uralkodott a czólok ós az eszközök, valamint a létező viszonyok tiszta felismerése s nem ez gyakorolta a döntő befolyást: ez egymagában elég, a büntetőtörvénykönyv hatásában helyezett bizalom teljes meghiúsítására. Ez esetben a várt hasznos eredmények helyett okvetlenül a legártalmasabb következményeknek kell beállani. Mindenik büntetésnek, hogy az czélját elérje, igazságos arányban kell állania a cselekménynyel, a mely miatt alkalmaztatik s midőn a törvényhozó ez iránt határoz, legalább átalánosságban, a mennyire lehet, számba kell vennie a büntetendő egyének külön individualitásait s az ezekre, a bünhödésen kivül, a büntetés s annak mikénti végrehajtása által gyakorolni óhajtott hatást. Számba kell venni ezen kivül a nép érzületét és szellemét is. A büntetés, mely a nép igazságórzetét sérti, mely azt eszközli, hogy a nép érzületében a bűntett iránti ellenszenv, a bűntettes iránti szánalom érzete által váltassék fel, mely mértéktelenül s ugy szólván vakon sújt: az ily büntetés okvetlenül hatását téveszti és megszűnik hasznos lenni, mert gyűlöletessé válik. De másrészről szem előtt tartandó az is: hogy az aránytalanul enyhe büntetések által a bűntett mintegy felbátorittatik és szabadalmát nyer. Az államhatalmat, midőn ez a gonoszok megbüntetésével, a társadalom erkölcsi érdekeinek oltalmazásában jár el, ép oly kevéssé szabad erélyétől megfosztani, mint cselekvését a büntetések jelentéktelensége és gyöngesége által hatálytalanná tenni. A humanismus jogos szempontot képez a büntetések megállapításánál és alkalmazásánál; de a bölcs törvényhozás ezen irány követésében is megtartja a kellő mértéket s a humanitás utáni törekvésében nem fogja megzsibbasztani a büntető erőt. Az ily eljárás nem is birna a humanitás magasztos jelieméVel; mert az emberiség legfenségesebb intézményét tenné ki a folytonos megtámadtatás veszélyének, — azt ugyan is, a melyben az emberiség czéljai valósittatnak meg; továbbá a társadalom ellenségei iránti túlzott és igazságtalan kíméletből, a jó polgárok biztonságának oltalmát gyöngítené. Mindezen tekintetet figyelembe kellett venni a törvényjavaslat büntetési rendszerének megállapításánál ; s ennélfogva a büntetőtörvénykönyv hatásának egyik leglényegesebb föltóteléül ke llett elfogadni azt, hogy a javadatba hozandó büntetési rendszer s annak keresztülvitele megfelelje n a humanismus követelményeinek a nélkül, hogy az igazság s az ez által követelt kellő szigor figyelmen kivül hagyassék.
