Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

154 200. szám. tetnék meg. Az egységes elnevezés tehát nem szüntetné meg, s nem is fedné el az ez alá foglalt cselekményeknek két külön benső tényező elem szerinti különbségét. A Jogicai következetesség e szerint, melynek a gyakorlati czélszerüség alárendeltetik, nem éretnék el. Nem uralkodnék egy elv, nem egy eszményi elem az egész területen, s a különbség csak az lenne, hogy inig a hármas felosztás mellett vannak vétségek, melyek csak szándékosan, és olyanok, melyek gondatlanságból követtetnek el, a kettős felosztás esetében eltűnnék ugyanazon elnevezés: „vétség," de helyébe jönnének a kétféle büntettek, a mihez hozzáadva a kihágásokat a hármas felosztás más alakban ós más causa divisiouis szerinti osztályozással újra előállana. Fontosabb ós gyakorlati hatással birna azon ellenvetés, hogy a hármas felosztás igazságtalan szigorra kényszeríti a törvényhozót. Ezen ellenvetés a franczia Code pénalra alkalmazva jogosultsággal birt, de jelentősége erre vonatkozólag is az 1832 dik és 1835-dik évi törvények meghozatala óta sokkal csökkent: mig az ujabb büntetőtörvénykönyvek és tjavaslatok a büntettek és vétségek, valamint az ezekre nézve megállapított külön büntetési nemek, vagy büntetési mérvek közötti gátot megszüntetvén, a büntetésnek a cselekmény ós körülményei individualitásához mórt megállapítása, a felosztási rendszer által épen nem akadályoztatik. Az ellenvetések tehát nem kifogástalanok, mig azok ellenében tagadhatatlanul igaz marad az élet azon mindennapi tapasztalata, hogy a nép józan érzelmével ellenkezik egy genericus elnevezés alá foglalni az atyagyilkosságot és a becsületsértést, s hogy daczára minden theoreticai következetlenségnek, a nép mindenkor talál külön elnevezést, melylyel az erkölcsi érzelmét felrázó büntettet a kisebb vétségtől megkülönbözteti. Már pedig, ha van a jogi életnek egy spherája, melynek a nép felfogásához, szokásaihoz és viszonyaihoz, szóval életéhoz simulnia kell, ez bizonyára a büntetőtörvények spherája, az anyagi ugy, mint az alaki törvényeké. Megdönti továbbá, vagy legalább is nagyon csökkenti az ellenvetések erejét azon tény, hogy mindenik büntetőtörvényben a szabadságbüntetésék több nemét kell luegállapitain. Minthogy pedig o büntetési nemeknek súlyosságuk szerint kell egymástól különbözniök, s alkalmaztatásukra nézve szükséges, hogy a büntetendő cselekmények súlyos vagy nem súlyos volta szolgáljon alapul, vagyis, az igazság elve szerint a súlyosabb büntetendő cselekmények a súlyosabb nemű büntetéssel, az enyhébbek pedig az enyhébbel büntetendők; ez által, habár nem is fejezné ki a törvény az osztályozást: ez már a büntetéseknek a cselekmény súlyossága szerinti felosztása által meg volna téve. Annyi bizonyos, hogy habár a törvény csupán bűntetteket ismerne, a törvényhozó mégis kényszerítve volna, mindenik cselekményt, melyre büntetést állapit, ennek természete és súlyossága szerint mérlegezni, mely működése szükségszerüleg a büntettek két főosztályának megkülönböztetésére vezetné őt, melyeknek egyikére súlyos, a másikára enyhébb büntetést kell rendelnie, Az osztályozás föltétele tehát a cselekmények természete által van kijelölve. Adjon bár a törvényhozó nevet e különbségeknek vagy nem, ez csupán alaki kérdés ; de ha nem is különbözteti meg azokat külön elnevezés által, ez által nem szünteti meg a benső különbségeket; mert az elválasztó jelleg eltörlése nem áll hatalmában. Súlyos ós nem súlyos törvényszegést mindenik esetben tartalmazand a büntetőtörvénykönyv, s világos kifejezésre is jut ezen különbség az által, hogy lesz egy csoport törvényszegés, mely a szabadságbüntetések súlyos, s egy másik, mely ezen büntetések enyhébb nemével büntettetik. A rendszer tehát helyesebb, mely e kölönbségeket mindjárt eleve szemügyre veszi, s a törvénykönyv felosztásánál tényező elem gyanánt felhasználja. Hogy mennyire érvényesiti magát ezen most kiemelt szempont a büntető törvénykönyvek megállapításánál, ezt a kettős rendszer szerint felosztott törvénykönyvek a legvilágosabban kimutatják. Tekintessék például a badeni büntetőtörvénykönyv, mely a mi 1843-ik évi javaslatunknak sok tekintetben alapul szolgált. E törvény hozatalánál, a felosztást illetőleg uralkodó volt a „tudó.mányos. következetesség", és ez okból a hármas felosztás mellőzése a rendszer sarktétele gyanánt emeltetett ki. És mindannak ellenére, csak a szó mellőztetett, a lényeg azonban fentartatott. „A cse-